NAGY JÁNOS

Érettségi éve: 1939 nappali tagozat a osztály

1920.május 28-án született, Cegléden. 5 elemi elvégzése után édesanyja a szabó mesterséget szerette volna elsajátíttatni vele. Ezt tanítója nem helyeselte, - ugyanis a gyermek kitűnő tanuló volt, magas szellemi képességekkel rendelkezett, - így felkereste a családot, és rábeszélte az édesanyját a gimnáziumra, hogy fia többre vihesse.

Már gyermekkorától nagyon szerette a verseket. Olvasta, s megtanulta őket. felnőttként vallotta:

„Nincs szebb, mint a szépirodalom befogadása!”

„A vers megtanulása fejleszti a szép iránti fogékonyságot, s a memóriát.”

undefined A gimnáziumban tandíjmentességet élvezett, kölcsönkönyveket használt a család rossza anyagi helyzete miatt. Minden tanév végén 100 pengő ösztöndíjat kapott kimagasló tanulmányi eredményéért. Ebből az összegből vágott disznót a család évente.

Édesapja, Nagy János szabó volt. 44 évesen, a háborúban szerzett tüdőbajban hunyt el. Édesanyja, Csipkó Borbála a háztartásban tevékenykedett, mellette alkalmi munkákat vállalt el. Ketten voltak testvére. Három évvel fiatalabb húga, Nagy Julianna a fodrász mesterséget tanulta ki.

A gimnáziumi évek alatt mindig volt tanítványa, így saját tanulmányait tudta finanszírozni, nem került pénzbe a családjának.

A ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban eltöltött évek voltak élete legszebb évei. Mindit szeretettel beszélt a gimnáziumról, a tanárairól. Kedvelt tantárgyai főként a latin és matematika voltak. E tantárgyak iránt mindig érdeklődést mutatott, szinte rajongott az ezekkel kapcsolatos írásokért. Sokat fordított szórakozásból magyarról latinra, s fordítva.

1939-ben érettségizett. A gimnázium elvégzése után Budapestre, a Műegyetem kultúrmérnöki szakára ment tanulni. Itt szintén kitűnő tanuló volt, állami ösztöndíjban részesült. 4 év után, megszakítva tanulmányait, bevonult katonának. Rövid idő után a frontra került, majd angol fogságba. Onnan Debrecenbe szállították nagyon betegen. A szűrővizsgálaton kiderült, hogy tüdején 10 pengő nagyságú kaverna van. Megműtötték. Nyolc bordás plasztika során jobb oldali tüdejét lekapcsolták. Éveket töltött a szanatóriumban, ezért egyetemi tanulmányait nem tudta befejezni.

undefined 100%-os hadirokkantként pár év múlva Szolnokon, a Megyei Tanács Statisztikai Hivatalában vállalt állást. Osztályvezetőként dolgozott 60 éves koráig.

Közben megnősült. Egy tehetséges művésznőt vett feleségül. Házasságuk nem sikerült, 20 év után elváltak. Gyermekük nem született.

Szolnokon munkája mellett házitanítóskodott. Sok fiatalt készített fel egyetemi felvételire. Főleg matematikai tanulmányokat sajátíttatott el diákjaival.

Rendkívül művelt ember volt. Rengeteget olvasott, óriási könyvtárral rendelkezett. Könyvtárának jelentős részét a gimnáziumnak adományozta.

Az élet értelmét mindig a tanulásban és a művelődésben látta. Környezetét és hozzátartozóit is egész életében tanulásra sarkallta.

Eszméje az „egész életen át tartó tanulás, a sírig tartó művelődés” volt.

„A tudást nem veheti el senki!” – mondta – „Tanulj, tanulj!”

Mindig hangoztatta az olvasás fontosságát.

undefined „Művelt ember csak az lehet, aki olvas! Olvass sokat! Szeress olvasni! Nincs szebb dolog a világon, mint a könyv! Lásd meg, fedezd fel az olvasás szépségét, s ne aludj el anélkül, hogy előtte ne olvasnál egy kicsit”! – mondogatta.

Nyitott volt a modern technika vívmányai felé is. Nagy csodálattal fogadta a számítógép, ezen belül a világháló megjelenését, valamint a mobiltelefont.

Szinte minden tudományág érdekelte. Nagyra becsülte az orvostudomány mindenkori fejlődését, elismeréssel beszélt az orvosokról. Élete során elhatározta, hogy halála után holtestét felajánlja tanulmányi célokra egy Orvostudományi Egyetemnek.

A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium iránt egész életében rendkívüli tiszteletet tanúsított. Teljes odaadással, élvezettel beszélt az ott eltöltött éveiről.

Rendszeresen olvasta az intézménnyel kapcsolatos, vagy onnan kiadott írásokat. Sajnos nagy fájdalmára élete utolsó szakaszában szeme rohamosan romlani kezdett, így az élet megfosztotta őt a legnagyobb boldogságától – ami a legfontosabb tevékenység volt számára – az olvasástól. Élete végére teljes vakságban szenvedett.

Haláláig tartotta a kapcsolatot akkori osztálytársaival, aki közül már csak néhány él. Az utolsó, 65 éves osztálytalálkozót még megélte volna, de sajnos egészségügyi állapota már nem engedte meg a jelenlétet. Több társa is ebben a helyzetben van. A probléma orvoslására azonban találtak megoldást. Készítettek egy tablót, a találkozó emlékére, a még élők most készült fényképeiből. Ez óriási örömöt jelentett neki és társainak is.

Ami azonban a legjelentősebb és a legnagyobb öröm lehetett számára, az a nemrégiben, a gimnázium épületében kinevezett „Oppel Jenő terem” létrejötte.

A legnagyobb, legtekintélyesebb tanárának tartotta Oppel Jenőt, aki latint tanított az osztálynak. Rendkívüli rajongással, elismeréssel és hatalmas szeretettel beszélt róla mindig.

Szőnyi Lászlóval (egykori osztálytársával) – az ő szavaival élve – „akciót” indítottak a gimnázium felé, annak érdekében, hogy Oppel tanár úr emlékére avassanak fel egy róla elnevezett „Oppel Jenő” tantermet. Az intézmény a gondolatot örömmel fogadta, s meg is született az „Oppel-terem”.

Sajnos a felavatáson nem lehetett ott, mégis a legnagyobb öröm érte, ami még megtörténhetett életében.

Nagy János 2005. augusztus 21-én, hosszú betegeskedés után hunyt el.

Megjelent: A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Értesítője a 2004-2005-ös tanévről. Cegléd,2005.

« Vissza az előző oldalra