Ma 2020. július 6. hétfő, Csaba napja van. - Holnap Appolónia napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    

CSIKAI PÁL

földrajz-biológia

1951-1952

« Vissza az előző oldalra

 

Kecskeméten született 1907. január 24-én. Kecskeméttől 12 kilométerre, Szarkásban laktak, ott volt kovácsmester apjának műhelye, szőleje. Gyerekként az egész nyarat végigdolgozták a szőlőben, év közben pedig 12 kilométert baktattak az iskoláig, majd ugyanennyit vissza.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett természetrajz- földrajz- vegytan szakon, majd Kecskeméten kezdett tanítani. Hamar átkerült azonban Nagykőrösre, ahol éppen természetrajz tanárt és internátusi nevelőtanárt kerestek. A Református Tanítóképzőben, majd annak megszüntetése után 1951-52-ben a Ceglédi Kossuth Gimnázium földrajz- biológia szakos tanára, az esti tagozatosok oktatásában vett részt.

Visszahívták Nagykőrösre, a Toldi Miklós Szakközépiskolában tanított 1968-ig, a nyugdíjazásáig.

Szenvedélye, a vadászat több mint 70 éven át elkísérte. Az első puskát 17 évesen kapta az egyik osztálytársa ócskavas kereskedő édesapjától, aki így hálálta meg, hogy patronálta a fiát. Elnöke volt a Nagykőrösi Vadásztársaságnak. Pali bácsi 90 évesen vett részt utoljára vadászaton, és a 90. születésnapján vehette át Nimród-díjat. A TIT-ben vezető szerepet töltött be és oszlopos tagja volt a Kertbarátok Körének. A kör tagjait számos tanulmányi kirándulásra vezette és más kertbarát klubokat is szívesen kalauzolt Nagykőrösön. Mintakertet művelt, terményeivel kiállításokon szerepelt sikerrel. Egy egyszerű, de hasznos ötlettel „megreformálta” az uborkatermesztést, amikor az uborkát felfuttatta, így tízszer annyit termett, mint korábban. Felkérték gombavizsgálónak, méhészkedett is, és nagy szenvedélye volt az utazás. A 30-as években református lelkész nagybátyjával gyalogosan megjárta Németországot, de még közel a kilencvenhez is útnak indult Egyiptomba. Körbemotorozta a fél kontinenst. Szinte nem ismerte a betegséget, még matuzsálemi korában sem.

A Madártani Intézet külsős munkatársa volt. Rengeteg állatot preparált, az iskolai szertárat is ezekből töltötték fel. Rajztehetségét pedig számos grafika őrzi. Pedagógusként megkapta az arany, a gyémánt és a vasdiplomát, vadászati munkásságát Nimród-díjjal ismerték el, 100. születésnapja alkalmából Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztertől átvette a Gyémánt Életfa Emlékplakettet, amit előtte még nem kapott meg más, tulajdonképpen „miatta” kellett azt megalkotni.

Társszerzője volt a Szemelvények a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképző Intézet életéből (Nagykőrös, 1982) című könyvnek. 1988-ban Pro Urbe Nagykőrösért, 2004-ben Nagykőrös Díszpolgára címet kapott.

Százhárom évesen elköltözött Iharosberénybe a már szintén élelmedett életkorú leányához. Addig is több nyáron át nyaralt ott, ekkor végleg letelepedett, és beiratkozott a néptánckörbe. Az emberek csodájára jártak a 103 éves néptáncosnak. Mindennap sétált, szemüveg nélkül olvasott, és a lehető legtöbbet tartózkodott a levegőn. 1911. november 3-án távozott a földi életből két hónappal a 105. születésnapja előtt. A kecskeméti református temetőben temették.

 

K.T.

« Vissza az előző oldalra
A lap 0.009 másodperc alatt készült el. | Copyright 2020 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 1485855 | Ebben a hónapban: 4420 | Ma: 240 | jelenleg: 1 | Statisztika