Ma 2018. február 23. péntek, Alfréd napja van. - Holnap Mátyás napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        

HÍREK, AKTUÁLIS

12345678
oldal:1/8 bejegyzés:5/38

Programajánló

2018.02.14. 13:29 Lejár 2018.06.15. 23:59

Programajánló

Kedves Tagtársunk!

Tájékoztatjuk, hogy 2018. I. félévének további programjai a következők:

  • március 24. (szombat) 11 óra Beszélgetés Rátóti Zoltán színművésszel, iskolánk volt diákjával. A beszélgetést dr. Koltói Ádám vezeti.
  • május 12. (szombat) 10 óra Jubileumi közgyűlés. A közgyűlésen terveink szerint levetítjük iskolánk volt diákjával és tanárával, Barotai Barnabással készült filmet, amelyet dr. Koltói Ádám közreműködésével a Club Tv rögzít.

Helyszín: minden rendezvény esetén a gimnázium díszterme

Értékelés: 0/0
Még nincsenek hozzászólások | Hozzászólok

Búcsúzás Tóth-Czifra Mihályné, Böbe nénitől - Volter Etelka emlékbeszéde

2018.02.07. 14:36 Lejár 2018.02.21. 23:59

 

Búcsúzás Tóth-Czifra Mihályné, Böbe nénitől  -  Volter Etelka emlékbeszéde

 

Non omnis moriar

A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jelenlegi és volt tanárai, dolgozói és diákjai nevében búcsúzom tőled, nem csupán tanáromtól és kollegámtól, hiszen Te sokkal többet jelentettél nekem.

Tanári diplomádat 1956-ban szerezted az Állami Pedagógiai Főiskolán Szegeden, tanári pályádat tanárjelöltként 1955-ben kezdted a Budai úti általános iskolában, majd hat évig a Földvári Károly Általános Iskola tanára voltál. Ries Ferenc megüresedett helyére hívott téged Radványi Józsi bácsi a gimnáziumba 1964-ben, s ezért beiratkoztál az egyetemre és megszerezted a középiskolai matematika szakos tanári diplomádat is az ELTE-n. A gimnáziumi huszonnyolc év alatt nagyon sok diákot tanítottál, öt osztálynak voltál osztályfőnöke. A diákjaidról minden fontos dolgot tudtál, minden diákoddal törődtél, szinte pótanyjuk voltál, de természetes, hogy leginkább azokkal találtad meg igazán a hangot, akiknek matematikus lelkük volt.

1957-ben kötöttél házasságot Tóth-Czifra Mihállyal, Miska bácsival, akinek 50 éven át voltál mindenben hű társa. Számodra a család mindenek felett álló volt. Tudtad magad háttérbe szorítani, hogy Miska bácsi úgy tudja végezni a munkáját, ahogyan tette évtizedeken át. Soha egyetlen percig nem kovácsoltál előnyt abból, hogy ő volt az igazgató, sőt…
Tamás fiadat mérhetetlenül szeretted és nagyon büszke voltál rá. Halálával valami végérvényesen megváltozott az életetekben. De tudtad, hogy a családnak, főleg a négy pici unokának szüksége van rád. Az az érzésem, hogy törékeny alkatod ellenére Miska bácsiban is te tartottad a lelket.
Bármikor találkoztunk, mindig sokat meséltél az unokáidról. Mindegyikre büszke voltál, hiszen kiváló képességű és sikeres mindegyik. Andrisról tudtam a legtöbbet, hiszen őt én magam is tanítottam, de sokat meséltél Julcsi és Zoli eredményeiről is. Legutóbb pedig Böbi doktori disszertációját mutattad büszkén, de fájó szívvel mesélted, hogy a védésen egészségi állapotod miatt már nem tudtál ott lenni. Megígérted azonban neki, hogy elolvasod, s kicsit szégyenlős mosollyal vallottad be, hogy már a címét sem érted.

41 éve ismerlek. 41 évvel ezelőtt kezdtem a gimnáziumot. Az osztályunk téged kapott matematikatanárnak. Az első hetekben lehetett jelentkezni a matematika szakkörre. Én akkor valamilyen okból kifolyólag nem jelentkeztem. Te csak annyit mondtál: "Jössz te még az én utcámba!" Igazad lett, mint annyi mindenben. Azóta is a "te utcádban járok", a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az első matekversenyemen megyei negyedik helyezést értem el. Én akkor úgy gondoltam, hogy ez nem pálya nekem. Te viszont azt mondtad: "Mucikám, ez fantasztikus!" És elhitetted velem, hogy ez nagyon jó eredmény, és van keresnivalóm ezen a területen. Azt hiszem, itt kezdődött el az igazi együttműködésünk, ami egészen a legutóbbi időkig tartott.

Megadatott nekem, hogy még néhány évig együtt is taníthattunk. Az első napon, amikor bementem az iskolába, felajánlottad, hogy tegeződjünk. Nehéz volt megszokni, hogy egyik pillanatról a másikra tegezzelek, hiszen a saját szüleimet sem tegezem. Leginkább csak azzal a kompromisszummal sikerült, hogy többnyire hozzátettem azt is, hogy Böbe néni. Ezt persze néha sérelmezted, de én úgy éreztem, hogy a tisztelet így kívánja. Sokszor éreztem, hogy érdemtelenül, sokkal jobban bízol bennem, mint én saját magamban. A köztünk lévő majd három évtizednyi korkülönbség ellenére gyakran kérted ki a véleményemet egy-egy feladat megoldása kapcsán, még legutóbb is, amikor otthon meglátogattalak.
Amióta nyugdíjba mentél, évről évre vittem neked a versenyfeladatokat. Nagyon örültél nekik, mert ezzel kicsit úgy érezted, nem szakadtál el az iskolától, a tanítástól, ami az életed volt. Imádtál tanítani. Élvezted, ha olyan diákoknak magyarázhattál, akiknek felcsillant a szeme, amikor megértettek valamit, valami szépet a matematika világában. Gyakran veszem észre magamon, egy-egy reakciómban, mondatomban akaratlanul is azt közvetítem a diákjaim felé, amit és ahogyan tőled tanultam.

Gyakran mondtad a matematikai definíciók kapcsán, hogy azok a legtömörebben, de hiánytalanul tartalmaznak minden szükséges információt. Se többet, se kevesebbet. Ez jutott eszembe, amikor megláttam a gyászjelentődet. Csak a leglényegesebb információkra szorítkozik. Ebből talán csak három szó lóg ki: Non omnis moriar - nem halok meg egészen. Jobban belegondolva viszont ebben a három szóban benne van minden. Hiszen nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetünk neked. S amíg mi élünk, te is ott élsz a lelkünkben.

Non omnis moriar.

Drága Böbe néni! Köszönök mindent! Isten Veled!

Volter Etelka

Értékelés: 0/0
Még nincsenek hozzászólások | Hozzászólok

Elhunyt Tóth-Czifra Mihályné, Böbe néni

2018.01.31. 10:31 Lejár 2018.02.14. 23:59

Elhunyt Tóth-Czifra Mihályné, Böbe néni

Értékelés: 0/0
Még nincsenek hozzászólások | Hozzászólok

Programajánló

2018.01.19. 14:31 Lejár 2018.02.28. 23:59

Programajánló

 

Magyar Elin 2014-ben érettségizett a gimnáziumban, jelenleg a Corvinus Egyetem hallgatója.

Fotókiállítása megtekinthető 2018. február végéig munkanapokon 8-20 óráig.

Értékelés: 3/10
Még nincsenek hozzászólások | Hozzászólok

Garas Kálmánra emlékezik Girst Ádám, a gimnázium tanára

2018.01.17. 08:45 Lejár 2018.01.31. 23:59

Mosolytól mosolyig

-Non omnis moriar -

2018.01.12-én délelőtt a szívemből beszélt idős és fiatalabb barát és a volt tanítvány is. Szomorúan megnyugodva mehettem vissza tanítani. De aznap este Béres Karcsi bácsi finoman számon kérte azt, amit azért titkon éreztem, hogy nekem is van mondandóm a tanár úrról…

…1971-ben negyedikesként koptattuk a Várkonyi Iskola Széchenyi úti épületének padjait. Egy késő téli délután lehetett, amikor tanító nénink szelíden megfedte Ladányi Lajost, hogy hagyja abba a hülyéskedést, és több szerelmeslevelet sem kell ma már írnia, inkább a leckéjére koncentráljon. Abban a pillanatban egy mosolygós arcot vettünk észre a tanterem ajtajában:

-Ez a tanár bácsi fog tanítani benneteket jövőre nyelvtanból és irodalomból!- mondta Megyeriné Ili néni.

Így is történt! Nyolcadikig a fiatal, energikus, szigorú Garas Kálmán okított minket, Ladányi is egyre mívesebb szerelmes leveleket fabrikált…Én legelső versemet - mely mindössze az egész emberiséghez íródott…-, hetedikben mutattam meg neki, ő komolyan értékelte is, aztán ezt nevetve idézhettük fel 1988-ban, mikor már kollégaként ültünk egymás mellett a Kossuth Lajos Gimnázium tanárijában (c’est la vie). Minden tanítványnak nehezére esik tegezni egykori tanárát, ez nekem sem ment könnyen! Kálmán - aki magyart és franciát is tanított első osztályomban-, 30 éve eljött velünk kirándulni a Börzsönybe, elhozta helyes szőke kisfiát is, lányaim nagy örömére! A második napon gyerekeimmel felmásztunk a Csóványosra, ami egy embert próbáló túra volt. A kilátóra kitűztük zászlónkat és próbáltunk lélegzethez jutni. Nagyjából húsz perce gyönyörködtünk már a panorámában, amikor egyszer csak megjelent Garas tanár úr is könnyedén, elegánsan, mosolyogva- a fiatalság legnagyobb elképedésére ("..Mint a Montblanc csúcsán a jég. Minek nem árt se nap, se szél.")

1991 őszén kollégaként közös gyászban utaztunk Budapestre, hogy a köztiszteletnek örvendett, általunk is szeretett körzeti orvosunktól, Dr. Bohus Ferenctől végső búcsút vegyünk ("Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút, konokon és fájón")

Harmincegy éve tanítok a gimnáziumban, ez idő alatt rengeteg iskolai ünnepségen vettem részt, de csak egy volt, egyetlen egy, amikor a teljes diákság levonult a tornaterembe és síri csendben figyelt az ünnepi szónokra, azaz Garas tanár úrra, aki a 90-es évek elején először beszélhetett az 1956-os forradalomról, és ezt saját élményeivel átitatva, tökéletes stílusban mondta el középiskolásainknak.("Nem érti ezt az a sok ember. Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.")

Nyugdíjba vonulása után megvalósította gyermekkora órásmesterének szokását: a napi rituális sétát. Az Ő esetében ez a Gerje ("Szajna") partot jelentette, és több mint harminc éven keresztül rótta a ceglédi utcákat, miközben kedvesen, mosolyogva meg-megállt a temérdek ismerős, barát, egykori tanítvány kedvéért. Ezen beszélgetések során az évek alatt még közelebb kerültem hozzá, családi titkokat, társadalmi gondolatokat egyaránt megosztottunk egymással. Eközben vált számomra egyre világosabbá, hogy ez a szerény, udvarias ember a hatalmas műveltségén túl szilárd erkölccsel és hittel rendelkezik. ("És minden dolgok mélyén béke él. És minden tájak éjén csend lakik.")

Hat évvel ezelőtt megkértem, hogy nyissa meg kiállításomat, amelyet az ötvenedik születésnapom alkalmából szerveztem. Sokáig jártam a nyakára, míg igent mondott és végül elfogadta a felkérést. Azon a februári estén nemcsak engem ajándékozott meg, hanem az összes vendéget is. Akik ott voltak döbbent csendben, könnyekkel küszködve hallgatták őt…Katartikus megnyitóbeszéd volt,  retorikai magaslat, amit tanítani kellene…De ki taníthatná? (" Már lefelé megy éltem napja, Már ott a kék hegyélen ül. Fényszárnyait majd összecsapja, S az örök éjben elmerül. Már nem sokáig láttok engem Itt járni köztetek, Már tőletek búcsut kell vennem Akik szerettetek.")

Garas Kálmánt komoly embernek tartotta mindenki, ugyanakkor könnyen el tudott mosolyodni, ám ezek a mosolyok halványak és szeretetteljesek voltak. Nem volt vagyona, autója, tévéje és efféle "ostobán fontos korszerű értékmérője", de szellemi milliárdosnak számít, és mi lehetnénk az örökösei! ("Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam…")

Utolsó találkozásunk a gimnázium tövében történt tavaly decemberben. Ahogy meglátott elmosolyodott, úgy, mint 46 éve…Én is megörültem neki, de az első gondolatom az volt, hogy sokat fogyott, és akkor vettem észre először a több mint nyolc évtizedet alakján.

-Bonjour Monsieur! Ca’ va?- kérdeztem tőle. Ő barátságosan válaszolt franciául, aztán, hogy értsem is, amit mond: magyarul folytatta. Gyorsan érdeklődött gyermekeim és az egészségem iránt, én pedig hamar elköszöntem Tőle, mert dolgom volt…Ha tudom, hogy nem látom többé, órákig faggattam volna múltról, jelenről, világról, Istenről…("Ballagtam éppen a Szajna felé, s égtek lelkemben kis rőzse-dalok: füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok.")

 

Köszönök mindent Kálmán, nyugodj békében! ("Adieu!")

 

 Cegléd, 2018. 01.13.        

Értékelés: 3/10
Még nincsenek hozzászólások | Hozzászólok

A lap 0.012 másodperc alatt készült el. | Copyright 2018 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 516831 | Ebben a hónapban: 16573 | Ma: 1096 | jelenleg: 2 | Statisztika