1974-ben a 4./c osztályban végeztünk. 2016-ban volt a 42 éves találkozónk, mely nagyon jó hangulatban telt el. Sajnos, volt Tanáraink közül senki nem volt ott. Egy társunk már örökre itt hagyott bennünket!  Akik pedig  nem tudtak eljönni, azok írtak, s azt a találkozón felolvastuk. Érdekes volt, hogy tulajdonképpen ott folytattuk, ahol 42 éve abbahagytuk. Ez biztos azért volt így, mert egy szuper csapat volt a miénk! Kilenc órát voltunk együtt, ami észrevétlen elrepült. Jó volt hallani, hogy mindenki megtalálta a helyét, s boldog családi életet él gyermekei, unokái, szerettei körében.

Meglepetés volt, hogy megkaphattuk a régi osztálynaplót, melyet végiglapozgattunk. Végigsétáltunk a gimnázium épületében, megnéztük a régi fotókat, mindenki elmesélte, mi történt vele. Majd egy étterembe mentünk, ahol órákon át beszélgettünk. Persze,  fotókat is készítettünk. Megfogadtuk, hogy ezután már gyakrabban találkozunk. Reméljük, még jó néhányszor eltölthetünk egy kis időt régi iskolánk falai között!

Borosné Bata Irén

Veszteség

(1974-ben a 4./c osztályban végzett társunk - B. Zoli - emlékére)

Döbbenten meredtem előre a hír hallatán,

szólni nem tudtam, csak  sóbálványként álltam.

Álltam és álltam, könnyeim arcomon peregtek.

Peregtek, peregtek hosszú órákon át peregtek,

míg tudatomig eljutott, hogy végleg itt hagytál,

e földi világon tovább már nem maradtál.

Majd meghasadt a szívem, testem remegett,

majd mikor könnyeim forrása elapadt,

próbáltam felidézni a  csodálatos múltat,

az együtt töltött perceket, órákat, éveket,

de csak az jutott eszembe, miért mentél el?

Miért mentél el, miért nem maradtál?

Mikor a szívem, agyam, testem felfogta,

akkor régi idők szép képeit láttam,

szép emlékképek előjöttek a múltból ,

s arra gondoltam, Neked már így jobb,

mert a pokoli fájdalom már nem marcangol.

Emléked örökkön örökké megőrzöm,

egyszer még találkozunk a csillagok között.

 Búcsú egy Baráttól

(B. Zoli 1974-ben végzett tanuló emlékére)

Talpig feketében álluk a ravatalozónál,

fehér virágtenger van a talapzatnál.

Összegyűltünk sokan, kiket szerettél,

s kik  oly rövid életed alatt szerettek.

Nem láthatod csillogó szemünket,

melyet a könnyek fényesítenek meg.

Mi sem láthatjuk a Tiéd már,

hiszen örökre becsuktad már.

Hirtelen, váratlan ért mindenkit a búcsú,

s a barátok szíve nagyon szomorú.

Fejet hajtunk földi maradványod előtt,

így köszönjük meg, hogy ismerhettünk.

Köszönjük, hogy szerettél, és szerethettünk,

míg élünk ezen a Földön, emléked megőrizzük.

                                   Bné Bata Irén

2017. november 

2017. augusztus 12. 40 éves érettségi találkozó

Osztályfőnök: Mészáros Ágnes

Kardos Katalin Judit vagyok, a 1977-ben  érettségizett  4.b. osztálytitkára.  

Megkésve bár, de most szeretnék írni a találkozóról. A 30 évest  10 éve, 2007- ben, mielőtt Londonba mentem, megszerveztem. Utána  kimaradt 10 év. Ez érezhető volt, mert aki el tudott jönni, az már most kérte, hogy 3 év múlva, 2020.szeptemberében találkozzunk.

Sajnos, van halottunk: Dankó József , Albertirsáról bejáró volt. Varga  Katival kerestük fel az édesanyját.

Akit nem sikerült felkutatni: Bódi  Edit, Magyar Mátyás és Trepák Éva. 

Köszönjük volt iskolánknak  mindenben a segítségét. 

2017. június 60 éves érettségi találkozó

Osztályfőnök: dr. Márkus Artúrné

A fotókat készítette: Széll Ildikó

Csodás napok - megint együtt

 2017.október 28. Ausztria

1968-ban érettségizett IV. C osztály
Osztályfőnök: Velkey Imre

Osztálytalálkozó minden évben? Ritka az ilyen összetartó csapat. Ezek a barátok igénylik egymás társaságát, időről időre hiányolják a beszélgetéseket, a személyes találkozást.

A Kossuth Gimnáziumban 1968-ban érettségizett IV. C osztály tagjai és társaik minden évben találkoznak. Cegléden Farkas Józsiéknál, vagy az Apáti tanyán, Budapesten a Bécsi Kávézóban, ill. tavaly Kaposváron töltöttek egy emlékezetes hétvégét Herczeg Olga meghívására.

Idén szeptember végén Vass Nándiékhoz utaztunk négy napra Ausztriába. A főszervező Fábri Attila volt.

Őszi színekben pompázó meseszép tájon, hegyek-völgyek között értünk el a síparadicsomba, Praebichlbe. Ha síelni nem is, de raftingolni lehetett a Salza folyón, meg fölmászni a vízesés tetejéhez Palfauban. Megnézhettük a létező legrégibb bányamúzeumot Vordernbergben, ahol a gőzgép a mai napig működik. Fogadott bennünket a polgármester itt, Balatongyörök testvérfalujában, és körbejártuk a gyönyörű Leopoldsteinersee nevű tavat a sziklák tövében.

Elsősorban azonban a meleg fogadtatásra emlékezhetünk. Nándi és felesége, Judit lánya, Ervin veje és Diana unokája szeretetteljes vendéglátására, Bea mindig kedves segítségére a konyhán. Köszönjük, hogy lehetővé tették azt, hogy ilyen vidám napokat tölthettünk együtt 28-an!

A tájjellegű ételeket kiegészítettük hazai finomságokkal, jórészt saját készítésűekkel. A hangulatot régi képek, történetek fonták nosztalgia koszorúba estéről estére. Jó volt ismét együtt viccelődni, emlékezni, hisz a gimis éveket nem lehet elfelejteni.

Jövőre? Cegléden, az 50. érettségi találkozón - újra együtt!

Györe Éva

15 éves találkozó 2016. szeptember 10.

2001-ben érettségizett 12.d osztály

osztályfőnök: Zakarné Gyöngyösi Erzsébet

Számokban: 27-en érettségiztünk, Dávid most ment el a nyár végén, a fennmaradó 26 főből 20-an jöttek el, azért ez nem olyan rossz. A tanárok szebben teljesítettek a meghívott 4-ből mind a négy megjelent, Volter tanárnő, Gőz tanár úr, Kürti tanár úr és Rajta tanár úr, Zsóka néni hiányában őt kértük fel az osztályfőnöki teendők ellátására (napló lapozás, kérdezgetés a feleségekről/férjekről, gyerekekről :)) .

A gimiben mindenki elmondta, mi történt vele az elmúlt 5 évben, amióta nem láttuk egymást. Aki nem tudott eljönni, az is igyekezett magáról egy összefoglalót küldeni, így tulajdonképpen mindenkiről megtudtuk, hogy  most éppen hol tart az élete. Gőz Tanár úr büszkén állapította meg a végén, hogy a magas érettségi átlag azért nem volt véletlen, mert 15 év elteltével mindenki dolgozik, építgeti a karrierjét és közben boldog család növekszik körülötte.

A kötelező osztálykép elkészítése után a nosztalgiázás a Monaco Étteremben folytatódott, előkerültek a régi gimis fotók, az órákon szerkesztett képregények, felemlegettük a nagy sztorikat, és persze mindenki elbüszkélkedett a családi fotósorozatokkal is. Az estét úgy búcsúztattuk el, hogy legkésőbb 5 év múlva biztosan találkozunk. :)

Hartyáni Lilla