Ma 2020. július 6. hétfő, Csaba napja van. - Holnap Appolónia napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    

CSEH BÉLA

latin-francia

1936-1938

« Vissza az előző oldalra

 

Cegléden született 1910. december 14-én, Cseh János és Keserű Mária fia. Édesapja hentes volt, katonai szolgálata után csendőr lett, szemsérülése miatt korán nyugdíjazták. Középiskoláit a ceglédi Kossuth gimnáziumban kezdte első és a második osztályt itt járta, majd édesapja áthelyezése miatt az aszódi Petőfi gimnáziumban fejezte be. 1928-ban érettségiztek Aszódon János bátyjával együtt. Szeptemberben felvételt nyert Debrecenbe a Magyar Királyi Tisza István Tudomány Egyetem, bölcsészettudomány karára. Bátyja szintén Debrecenbe, az orvosi karra nyert felvételt, de egészségügyi okokból átiratkozott a pedagógiai főiskolára. Így ott is együtt voltak, egy kollégiumban laktak.

Hegedűsként tagja volt az egyetemi zenekarnak. Tagja volt az egyetemi labdarúgó csapatnak és a tenisz szakosztály keretein belül teniszezett. 1930 nyarán két hónapig Franciaországban nyelvgyakorlás céljából vasgyári munkásként dolgozott. Középiskolai tanári oklevelet francia-latin szakon szerezte 1934-ben. A diploma megszerzése után nem tudott elhelyezkedni, így magántanárként tartotta el magát. 1936 októberében a ceglédi Kossuth Gimnáziumban kapott kisegítő óraadói tanári állást, tanárként visszakerült diákévei helyszínére. 1936-1938 között latint-franciát és magyart tanított.

Balassagyarmatra került a Balassi Bálint Gimnáziumba. Azonnal bekapcsolódott a balassagyarmati Református Egyházközség életébe, ahol gondnoki és presbiteri státuszt töltött be 1940-től több éven keresztül. Ebben az időszakban többféle társadalmi tevékenységet folytatott: az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület tanár elnöke, Petőfi önképzőkör bíráló bizottság tagja, Petőfi Sportkör pénztárosa, a labdarúgó szakosztály vezetője, intézője, edzője volt. 1942-ben letette a játékvezetői vizsgát, vezetett meccseket is.

Katonai szolgálatra sportolás közben szerzett vállficam miatt nem kellett bevonulnia, csak 1944 őszén egy munka-szolgálatos századhoz Celldömölkre. 1944 decemberében átminősítés miatt a „jutasi” altisztképző iskolához került kiképzésre Németországba. Német nyelv tudását itt szerezte. Alakulatát 1945 márciusában otthagyta, és 1945. május 10-én gyalogosan hazatért családjához. Folytatta tovább tanári működését 1949. március 22-ig.

1949-ben már 13 éves tanári tapasztalattal rendelkezett, 38 éves volt, megbuktatott egy hatodikos diákot, aki bosszúból feljelentette, ezért 1949. március 22-én a gimnáziumban tanítás közben letartóztatták.

1949-ben a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék a Népbíróságtól átvett peres ügyben büntetőeljárást folytatott ellene. Hamis vádak alapján két tanítványa és egy városi lakos hamis tanúvallomásai alapján „izgatás” miatt főbüntetésül 2 év 10 hónap börtönre, mellékbüntetésül 10 év hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére, valamint vagyona ½ részének elkobzására ítélte. Börtönéveit az ország több börtönében töltötte, (féltek, ha hosszabb ideig együtt vannak az elítéltek, esetleg szervezkednek). Így a budapesti Gyűjtőben, a szegedi Csillag börtönben, a márianosztrai börtönben raboskodott. Mint rab, állami vállatoknál fizikai munkát végzett. A börtön évei alatt megtanult angolul, spanyolul és olaszul. Abban az időben értelmiségiekkel volt tele a börtön: újságírókkal, írókkal, tanárokkal stb. A napi fizikai munka után olvastak, tanultak. A tárgyalásra nem vezették elő, az ítéletet távollétében hirdették ki. 1952. január 29-én szabadult a márianosztrai börtönből, miután letöltötte a 2 év 10 hónap büntetését.

Szabadulása után hivatalvesztése miatt 1952. február 9-én, a balassagyarmati Vágóhídon helyezkedett el, adminisztrátori munkakörben. Március 25-én az Ingatlankezelő Vállalathoz került, ahol könyvelő majd főkönyvelői beosztásban dolgozott.

  1. június 28-án képesített könyvelői vizsgát tett a budapesti Számviteli Főiskolán. Több vállalat egyesítése után a Községgazdálkodási Vállalat vezetőkönyvelője lett.

1956 nyarán beadta rehabilitációs kérelmét, melyet 1956 decemberében elfogadtak és 1957. január 1-től visszahelyezték tanári állásába. Hamar visszailleszkedett, folyamatosan osztályfőnök volt. 1957 februárjában a rendőrség izgatás gyanúja miatt ismét letartoztatta, de ügye kivizsgálása után (nem tudtak semmit rá bizonyítani) szabadon engedték.

A dolgozók gimnáziumában is tanított. Számos tanítványát és felvételire készülő fiatalt magánórákon ingyen tanított. Felesége súlyos betegsége miatt kérte nyugdíjaztatását és 1971. április 30. hatállyal nyugállományba vonult.

Felesége halála után 1972. szeptember 4-től ismét nevelő tanár lett a fiú kollégiumban 1975. július 15-ig. Majd a Balassi Bálint Gimnáziumban 1975. szeptember 1-től 1976. június 15-ig tanított óraadó tanárként.

1977 júliusában bekerült a nógrádgárdonyi szanatóriumba egy volt tanítványa segítségével és ott 1977. augusztus 9-én elhunyt. A balassagyarmati temetőben nyugszik.

 

K.T.

« Vissza az előző oldalra
A lap 0.012 másodperc alatt készült el. | Copyright 2020 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 1485823 | Ebben a hónapban: 4388 | Ma: 208 | jelenleg: 1 | Statisztika