BANAI PÉTER BENŐ

Érettségi éve: 1992 nappali tagozat c osztály

2015 februárjában gimnazistáknak tartott előadást Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára, aki a gimnázium igazgatójának meghívására látogatott el egykori Alma Materébe. Egykori diákunkkal Volter Etelka igazgatóhelyettes beszélgetett.

Beszélgetésünket kezdjük a gimnáziumi évekkel. Mennyire volt meghatározó az életedben a gimnáziumban eltöltött négy év? Ha most dönthetnél, jelentkeznél-e újra?

Jó érzésekkel emlékszem vissza a gimnáziumi évekre. Azt gondolom, hogy három szempontból is meghatározónak mondhatom ezen időszakot. Egyrészről igazi közösségé formálódott az osztályunk 4 év alatt, felejthetetlen kenutúrákkal, a diákdiri-választás programjaival, házibulikkal. Másrészt igen izgalmas, mondhatom történelmi időkben, 1988 és 1992 között voltam gimnazista. A felnőtté válás, az „eszmélés” időszaka az ország politikai, gazdasági átalakulásának időszakával esett egybe. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy valamit személyesen is megérezhettem a régi, pártállami rendszerből és az átalakulás dilemmáiból, kudarcaiból és sikereiből. Harmadrészt – köszönhetően tanáraimnak, szüleimnek – megkaptam azokat az alapokat, melyekre az egyetemen, s talán azután is építkezni tudtam. Az pedig ráadás, hogy édesapám, több rokonom, majd bátyám is a ceglédi Kossuth Gimnáziumba járt, így anno kézenfekvőnek tűnt a választás. Ma pedig már bátyám legnagyobb fia, Gellért is a régi épület padsorait koptatja. Igen, ismét a ceglédi gimnáziumot választanám.

Gimnazistaként mi szerettél volna lenni – mennyire valósultak meg az akkori álmaid?

Több foglalkozás is megfordult a fejemben, aztán a közgazdaságtan felé fordultam. Úgy éreztem, hogy ez a terület a „metszete” az érdeklődésemnek, és annak, hogy mely tantárgyakra építve van a legnagyobb esélyem az egyetemre bejutni. Különleges álmaim sem gimnáziumi, sem egyetemista koromban nem voltak, azt szerettem volna, hogy későbbi munkámban jó teljesítményt nyújtsak.

Több egyetemen több diplomát is szereztél, komoly szakmai tudásra tettél szert. Milyen tanácsot tudnál adni a pályaválasztás előtt álló diákoknak?

Azt gondolom, hogy az életen át tartó tanulás fogalma nem véletlen jelent meg az elmúlt évtizedekben. Ez persze nem feltétlen egyetemi diplomák halmozását jelenti, hanem nyitottságot az új ismeretek befogadására. Saját tanulmányaimat illetően is az egyetem második felében kezdtem ezen gondolatot komolyabban venni, ezért egészítettem ki jogi ismeretekkel közgazdász diplomámat, majd kezdtem doktori képzésbe. Itt ugyanakkor még „tartozásom van” önmagammal szemben, hiszen a doktori iskolában csak a tanulmányi részt zártam le, néhány publikációval és a disszertációval adós vagyok.

A mai diákoknak azt javaslom, hogy találják meg azt a területet, ami érdekli őket. Igazán jól azon a területen teljesíthet az ember, amit szívesen csinál, ahol van tehetsége. Tehetsége, tálentuma pedig minden embernek van. A tehetség mellett – vagy talán az előtt – a szorgalmat tartom még igazán fontosnak. Egy angol közmondás szerint nincs siker erőfeszítések nélkül. Ugyanúgy, ahogy a sport-sikerekhez is napi edzés, napi erőfeszítések kellenek, az élet minden területén el kell végezni a munkát, ha néha az embernek nincs is kedve hozzá.

Ha tehát egy diák megtalálja az érdeklődéséhez közel álló területet és szorgalmasan tanul, dolgozik, alázattal áll a feladatokhoz, akkor biztos, hogy sikeres lesz az életben.

1998 óta ugyanabban a minisztériumban dolgozol, csupán a neve változott meg közben. Egyenes út vezetett a fogalmazótól az államtitkári pozícióig?

Ha a lépcsőfokokat nézzük, akkor mondhatom, hogy egyenletes volt az út, „egyesével haladtam a ranglétrán” tavalyi, államtitkári kinevezésemig; egyedül a főosztályvezetői pozíciót töltöttem be rövid ideig. Másrészt persze a véletlennek is volt szerepe. Az viszont, hogy mind én, mind a két helyettesem első munkahelyén lett állami vezető, azt mutatja, hogy szorgalommal, munkával igenis lehet előre lépni, nem a kapcsolatok jelentik a döntő szerepet. Remélem, hogy ez fiatal kollégáimnak is erőt ad ahhoz, hogy higgyenek a munka elismerésében.

Mint államtitkár mi a feladatod, miért vagy felelős?

A hivatalos titulusom „államháztartásért felelős államtitkár” – ez a gyakorlatban az ország költségvetéséért való felelősséget jelenti. Az éves költségvetés összeállítását kollégáimmal mi fogjuk össze, mi készítünk számításokat arról, hogy mire jut pénz és mire nem. Persze ez sokszor nem népszerű feladat, hiszen mindenki szeretne kétszer annyit keresni, mint az aktuális fizetése és feleannyi adót fizetni, de ez hosszabb távon csődöt jelentene. Az elmúlt években azért sikereket is elkönyvelhettünk. Nem államtitkárként, hanem közgazdászként mondom azt, hogy az elmúlt évek gazdasági eredményeit nagyon sok európai ország megirigyelhetné, a gazdaság bővül, egyre több embernek van munkája, míg néhány tagállamban 20 % körüli munkanélküliséget mérnek. Sok feladat áll még előttünk, de úgy érzem, mára sokkal stabilabbak a gazdaság alapjai, mint 5-6 éve, így lépésről lépésre haladhatunk előre.

A munkád mellett marad-e időd magánéletre, pihenésre? Mivel töltöd a szabadidődet?

Mindig többet dolgoztam, mint a kötelező munkaidő; 2010-es, helyettes államtitkári kinevezésem után viszont a szabadidő kizárólag a hétvégére koncentrálódott. Megtisztelő és komoly feladat minisztériumi felsővezetőként dolgozni – de ez napi 10-14 óra munkával jár, ha az ember felelősen akarja végezni munkáját. Doktoranduszi kutatásaim is ezért szorultak háttérbe. Hétvégén azért a feleségemmel igyekszünk kikapcsolódni, sportolni, illetve a barátokkal és a családdal találkozni. Kéthetente a vasárnapi ebédre és a jelentősebb ünnepekre persze Ceglédre is hazajövünk.

Nekünk ceglédieknek hoz-e valamit, hogy ilyen magas pozícióba kerültél?

A költségvetés főbb, átfogó folyamataival foglalkozom, pl. azzal, hogy milyen az önkormányzati finanszírozás, az önkormányzatok összességében milyen feladatokat kell ellássanak és ehhez az államtól mennyi támogatást kapnak. Egyedi települési támogatásokkal, vagy egyes állami intézmények, mint iskola, kórház támogatásával tehát – főszabályként – nem foglalkozom, de tudom, hogy hol vannak a gyökereim és remélem, hogy Ceglédnek is tudok segíteni.

Tudnod kell, hogy iskolád, volt tanáraid nagyon büszkék rád. Óriási teljesítmény, amit idáig elértél. De nem leszel nyugdíjas korodig államtitkár. Foglalkoztat-e a „hogyan tovább”? Van-e feljebb vagy inkább valami más?

Én mindig az előttem lévő feladatok elvégzésére koncentráltam; nem volt pozíció, amit magam elé célként kitűztem. Most is ebben a szellemben dolgozom, „nem tekingetek máshová”. Persze államtitkári kinevezésekor mindenki tudja, hogy e feladat – közjogi értelemben is – meghatározott időre szól. Egyszer én is el fogom hagyni a minisztériumot. Biztos, hogy sok mindent elölről kell majd kezdenem, új dolgokat kell tanulnom, de szüleimtől azt tanultam, hogy kitartó munkával az ember mindenütt megállja a helyét.

Megjelent: Ceglédi Panoráma. 2015. 8.sz. 2015. április 24.

« Vissza az előző oldalra