Ma 2019. augusztus 18. vasárnap, Ilona napja van. - Holnap Huba napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

KISZELY ISTVÁN

Érettségi éve: 1956 nappali tagozat c osztály

« Vissza az előző oldalra

 

Az aranydiplomás vegyészmérnök

 

undefinedAmikor egyetemista voltam, a honvédelmet oktató főhadnagy felemelt egy fegyvert és azt mondta: „Itt lássák az elvtársak a maga élő valóságában a géppisztolyt”; én ilyennel nem szolgálhatok, de szívesen megmutatom a minap kiállított aranydiplomámat – mondja Kiszely István nyugdíjas vegyészmérnök. A hengeres tokban rejlő oklevelet május 24-én írta alá és adta át ünnepélyes keretek között részére a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának dékánja. Többen is elnyertek különböző fokozatú díszoklevelet a kari tanács döntése értelmében, az életük során végzett szakmai tevékenységükért. - Karácsony előtt két nappal lesz, hogy hetvenöt éve megszülettem Cegléden. Szüleim dolgos emberek voltak. Édesanyám a háztartásban és a kertben serénykedett, akadt dolga bőven, mert három húgom is van. Édesapám még a nagyapámtól örökölte a kőműves mesterséget, de elsajátította a borászkodást is. Ezt a szakmát a Felház utcai Vachs-féle borkereskedésben kezdte, majd az ötvenes években ő lett a Gerjei Borpincészet vezetője – emlékezik a kezdetekre. A vegyészet iránti vonzalmat a Táncsics Mihály Általános Iskola híres kémiatanára, néhai Szűcs Béla ültette el benne. A Kossuth Gimnáziumban is ez volt az egyik kedvenc tantárgya. Nem véletlen, hogy mindig neki kellett előkészíteni az órai kísérletekhez a tálcára a különböző eszközöket, anyagokat. Tinikén érdeklődött a filmművészet iránt s az országos történelempályázaton a tíz legjobb közé bekerülve automatikusan felvették az egyetemre. Eközben megnyerte az iskola földrajzversenyét is. Sokrétű érdeklődése dacára a kémikusságot választotta és a kitűnő minősítésű érettségit követően sikeresen felvételizett kedvenc szakára a Műszaki Egyetemen.

1956-ban, alighogy elkezdte tanulmányait kitört a forradalom. Ő is együtt vonult végig a Duna parton a Rákosi címertől megfosztott nemzeti színű zászlók alatt a tüntető tömeggel az Országház elé. Néhány nap után hazautazott és csak a következő év elején ment vissza a fővárosba, folyatni az egyetemet. Kezdettől fogva az élelmiszervegyészet iránt vonzódott. Egy évig végzett kutatómunkát a diplomamunkája előkészítéséhez. Szakdolgozatának címe: „A grutaminsavat fermentáló törzsek kutatása”. A grutaminok az élelmiszeripar szempontjából fontos ételízesítők, ezek adják a húsok zamatát, nátriumtartalmát. Sok végzős hallgatónak a rokonok, barátok már előre kijárták az állást, neki nem volt ilyen ismeretsége, így az Alma Mater gondoskodott további útjáról. Első munkahelyét a dékáni hivatal hirdetőtáblájáról választotta. Szülővárosához, családjához közel, Szolnokra került a megyei húsipari vállalathoz, élelmiszertechnológus lett. Titkon bízott benne, hogy hazajöhet Ceglédre és itt is bizonyítani tudja majd szakmai tudását, vezetőkészségét, akár „főtisztként”.

Első cégénél később biztonságtechnikai megbízott és munkavédelmi előadó státuszt kapott. Ő dolgozta ki és szerkesztette meg a technológiai folyamatokat, előírásokat. Igazi szakmai próba volt számára az üzemi minőségellenőrzési laboratórium működési feltételeinek megteremtése. Egy évig „kölcsönben” dolgozhatott az Országos Húsipari Kutatóintézetben, ahol a húskészítmények külső és belső színe kialakulásának hőmérsékleti és időbeni összefüggéseit vizsgálta. Ezekkel aprólékosan megismerte a gyakorlatot s elmélyítette tudását. – 1965-ben a Ceglédi Húsipari Vállalt igazgatója, Kiskorényi János megszólított: „Nincs kedved hazajönni?” Nagyot dobbant a szívem, hiszen erre vártam évek óta.

Azonnal igent mondtam. Örömmel vállaltam a termelési műszaki vezetői posztot s megvalósult az álmom, bekerültem a szakma „főtisztjei” közé és ráadásul szülővárosomban! – így emlékezik a pályáját továbbiakban meghatározó változásra. Először a napi termelésirányítás volt a feladata, a következő évben kinevezték a gyár főmérnökévé. Akkor négyszázan dolgoztak náluk. A napi feladatok mellett vezette a kombinált konvejorizált vágóvonal kialakítását. Ez annyit tesz köznyelven, hogy egy olyan vágóvonalat készítettek, amelyen a kis és a nagy állatok feldolgozása is megtörténhetett s az anyagot a konvejor vitte a dolgozók elé az egyes munkafázisok elvégzéséhez. A következő „húzós” feladata a 200 tonna egyszeri befogadóképességű 40 tonna/ óra kapacitású gyorsfagyasztó alagúttal rendelkező mélyhűtőház beruházásának irányítása és beüzemelésének vezetése volt.

– 1970-ben kineveztek a PENOMAH Ceglédi Gyára igazgatójává. A szükségszerű vezetői tennivalók ellátása mellett a legfontosabb feladatomnak a műszaki, technológiai fejlesztést, a korszerű, ütőképes vezetői csapat kialakítását és a jól képzett, stabil szakembergárda megteremtését tartottam – vall Kiszely István élete újabb kihívásáról. A gyár a belföldi mellett termelt az akkor elérhető kelet és nyugat-európai piacokra egyaránt. Kemény feladat volt az EU előd Közös Piac élelmiszer-egészségügyi szabványainak eleget tenni. Megcélozták a világ egyik legnehezebb húsipari szakmai lehetőségét, betörni az amerikai piacra. Nagy fába vágták a fejszéjüket, 500 millió USD világbanki hitellel, állami támogatással és némi saját erővel megteremtették a technikai lehetőségét az amerikai típusú fóliás sonka gyártásának, továbbá a mélyfagyasztott darabolt, csomagolt húsrészek előállításának. Készítettünk gyorsérlelésű félszáraz kolbászt is. A termelés felfutásával, egy sikeres életút megkoronázásaként Cegléd legnagyobb foglalkoztató és adófizető vállalatává lettünk, ahol nyolcszáz ember dolgozott. – Öröm számomra, hogy egykori munkatársaim ma is szeretettel megállnak velem nap-mint nap néhány baráti szóra. A munkám nem volt egyszerű. Gyakran fél éjszakákat és hétvégéket is a gyárban kellett tölteni. Tudás ide, akarat oda, ez nem valósulhatott volna meg a megértő, feladataimban mindenkor támogató szintén ceglédi s az egészségügyben dolgozó feleségem „Mütyike” nélkül. A gyerekeimre büszke vagyok. Az idősebbik, István informatikus-villamosmérnök, a távközlési telekommunikációs szektorban kutatásfejlesztési területen dolgozik. Péter az egyik középiskolás álmom megtestesítője, remek operatőr a Cegléd Tévénél – zárja a beszélgetést az aranydiplomás.

 

Kőhalmi Dezső

 

Megjelent: Ceglédi Kék Újság. XX. évfolyam 22. szám 2012. május 30.

« Vissza az előző oldalra
A lap 0.009 másodperc alatt készült el. | Copyright 2019 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 1077763 | Ebben a hónapban: 24963 | Ma: 1335 | jelenleg: 3 | Statisztika