Ma 2024. október 12. szombat, Miksa napja van. - Holnap Kálmán napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

KIS LAJOS

biológia-földrajz

1961-1998

« Vissza az előző oldalra

 

In memoriam Kis Lajos tanár úr

undefined

2013.június 12-én hosszan tartó betegség után életének 77. évében elhunyt Kis Lajos tanár úr. Lajos bácsit június 18-án családtagok, barátok, ismerősök volt kollégák és tanítványok kísérték végső nyughelyére a Kálvária temetőbe.
A gyászszertartáson a gimnázium nevében dr. Kürti György ny. igazgató mondott búcsúbeszédet:

 

Tisztelt gyászoló közösség!

 

Szerdán 12-én este kaptam a szomorú hírt, Kis Lajos tanár úr életének 77. évében hosszan tartó betegség után elhunyt. Másnap bementem a gimnáziumba, végigmentem a tanári folyosón, néztem a tanári tabló képeit. Egyre többen néztek rám olyanok, akikkel kollégák voltunk, olyanok, akik engem tanítottak, és akik már nincsenek közöttünk. Múlt hét szerda óta e sorozat Lajos bátyámmal is kibővült.

Amikor néztem a fényképedet arra gondoltam, hogy valószínű Te is így lehettél ezzel, nap, mint nap láthattad volt osztályfőnöködet Piros Kálmán bácsit, tanáraidat, Tóth Jánost, Lénárd Bélát, Újváry Ferencet és még sorolhatnám.

 

Egy régi mondás szerint a halott ingén nincs zseb. Ez azt jelenti képletesen, hogy senki sem vihet magával semmit innen abba a világba, ahonnan nincs visszatérés.  Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy minden, amit teszünk, minden, amit mondunk, minden, amit gyűjtöttünk valamiképpen, itt marad ebben az általunk most élt tartományban. Különösen igaz ez ránk, tanárokra, pedagógusokra, akiknek az a legfontosabb feladatuk, hogy tanítsanak, neveljenek, átadják az élethez szükséges tudást és ezzel a jövőt formálják. Kis Lajos tanár úr, volt tanárom és kollégám gazdag életútját áttekintve is felvetődik, mit hagyott ránk, mit hagyott utódaira, mit hagyott a több száz diákjára, akiket nevelt, tanított?

 

Igazi ceglédi ember volt. Itt született 1937-ben, itt dolgozott, egész élete ehhez a városhoz kötődött. Szerette szülővárosát, érdekelték az itteni történések, érdekelte a közélet. A Kossuth Gimnáziumban érettségizett 1955-ben. Földrajz-biológia szakos középiskolai tanári végzettséget szerzett Szegeden, majd egy éven át demonstrátorként dolgozott a természetföldrajzi tanszéken. Ezután a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium következett, ahonnan Radványi igazgató úr hívására 1961 januárjában hazajött és nyugdíjba vonulásáig 1998-ig főállásban, majd még hat éven át, mint óraadó 2004-ig tanított.

 

Rengeteg szállal kapcsolódott a gimnáziumhoz. Nem csak azért, mert itt érettségizett és itt tanított 35 éven át, hanem azért is, mert itt ismerte meg azt a diáklányt, későbbi feleségét, akivel 52 évet éltek együtt, és aki a legnehezebb utolsó hónapokban is hű társa maradt. Mindkét fia ebben az iskolában tanult, és mindkettőjüket tanította. Érdekes érzés lehetett ez mind az édesapának, mind a gyerekeknek egyaránt.

 

Szigorú, rendkívül következetes pedagógus volt. Nekem tanárom volt, olyan tanárom, aki meghatározta további életutamat, hiszen az ő szakpárját választottam a tanári szakomnak.

Ma is emlékezem biológia óráira. Belépett a terembe, hófehér köpenyben, szigorú tekintettel. Leült a tanári asztalhoz, beírta a beírandókat, majd elővette a Mátra cigarettás dobozát - akkor még erős dohányos volt – és kiírta rá a felelők nevét. Kissé görnyedten hátratett kézzel járt a padok között, figyelte a felelőt, majd magyarázta az anyagot. Az óráin pisszenés sem volt. Egyik osztálytársam, aki később kollégám lett azt kérdezte egyszer, hogy csinálta Lajos, hogy mindenki tanulta a biológiát, nem mertük nem tanulni, pedig nem is az irányba akartunk továbbtanulni?!

Szerette és tisztelte tanítványait. Sokat követelt, de sokat is adott. Hamar olyan szaktekintély lett, hogy nemcsak a ceglédi, hanem más település diákjai is tanultak nála. Tanítványait biológiából versenyekre, felvételire készítette fel. Sok orvos, biológus, biológia tanár köszönheti neki felvételijét, sikeres pályájának megalapozását. A szigor, a következetesség, a tanulók iránti szeretet az egyik, amelyet ránk hagyott.

 

Amikor 1974-ben én is ebben a gimnáziumban kezdtem tanítani, picit tartottam Tőle, hogyan fog fogadni ez a szigorú ember? Hihetetlen közvetlen volt. Nem tudtam olyat kérni, hogy ne segített volna. Szaktanárnak is kiváló volt, de mint kolléga a tantestület egyik meghatározó egyénisége volt. Véleményére a mindenkori iskolavezetés számíthatott. Több olyan feladatot is ellátott, amely az egész iskola életére kihatott. Évtizeden át vezette az iskola levelező oktatását. A felnőtt diákok is éppen úgy tisztelték, mint a fiatal tanulók. Szakszervezeti titkárként szervezte a tantestület olyan megmozdulásait, rendezvényeit, melyek egy közösség életében nagyon fontosak. Éveken át Cegléd pedagógus szakszervezetésének elnöke volt. A közéleti szereplését össze tudta egyeztetni tanári munkájával. A rábízott feladatokat legjobb tudása szerint teljesítette.

Nyolc osztálynak volt osztályfőnöke. Ez közel 250 diákot jelentett, akiknek életében meghatározó szerepet játszott. Hogy mennyire megbízott benne a mindenkori iskolavezetés, és hogy milyen teherbírású volt, bizonyítja, hogy 1962-től folyamatosan 1987-ig látta el az egyik legnehezebb pedagógiai feladatot, az osztályfőnökséget. Tanítványai ragaszkodtak hozzá. Halála gyorsan eljutott volt diákjaihoz. És itt is vannak sokan közülük a végtisztességen.

Sokat segített a tantestületnek abban is, hogy búcsúztatta volt idősebb kollégáit. Ő köszönt el Ócsai Pista bácsitól, Lénárd Béla bácsitól, Vörös Terikétől, Kurdics Józsi bácsitól és négy évvel ezelőtt itt állt, ahol most én, és búcsúzott Ádám Mária nénitől.

 

Tanári kirándulásokra mindig örömmel jött. 2008-ban Észak-Erdélyben voltunk. Ez volt az utolsó tantestületi kirándulás, amelyen feleségével együtt részt vett. 2010-ben hívtam a délvidéki kirándulásunkra, azt mondta, nagyon szívesen mennék, de olyan sok egészségügyi problémám van, hogy félek, ott leszek rosszul és ezzel nehezíteném az utat.

 

Tanári munkáját diákjai, kollégái elismerték. A város 1998-ban nyugdíjba vonulásakor Cegléd Város Pedagógiai Díjával tüntette ki.

 

Közéleti ember volt a tantestületen belül is, annak ellenére, hogy inkább a biológia szertárban élt, nem a tanári szobában. A szertár gyakran menedék volt a zajos világ elől.

 

Tablók könyve készítésénél is sokat segített. Ekkor beszélgettünk talán utoljára az iskoláról, annak történetéről. Mesélte diákélményeit és rengeteg tanári anekdotát, amelyeknek egyik továbbvivője volt. Március végén hívtam fel, hogy emlékezzen írásban Polgár Lajos bácsira, aki kollégája volt, és akit nagyon tisztelt. Nagyon erőtlen volt hangja, azt mondta, megpróbálja, de most nincs ereje. Biztosan emlékezett, de már nem volt ideje papírra vetni gondolatait.

 

A pedagógiai munkát, a közéleti tevékenységet össze tudta egyeztetni a családi élettel. Gondos férj, apa, nagyapa, szorgalmas családfő volt. Büszkén mesélt gyermekei életútjáról, unokái fejlődéséről. Külön öröm volt számára az, hogy legidősebb unokája, Dávid az ELTE I. éves biológia szakos hallgatója, akinek az egyetemre való felkészítésében sokat tudott segíteni. Büszke volt arra a tényre, hogy az egyik unokája annyira szereti a biológiát, ami neki is kedvence volt, hogy életpályájául választotta. Viktor és Peti unokáit is gyakran emlegette, várta őket haza a messzi távolból.

Kevés szabadidejét leginkább az Öregszőlőben lévő hobbiján töltötte. Tudott örülni a növények fejlődésének, örömmel töltötte el a természet megújulása. Minden évben várta a tavaszt, ment metszeni, permetezni, rendbe tartani a kis birtokot.

Idén a betegség már nem tette lehetővé ezt az örömöt. Nem is akart kimenni, hiába kérte a család.

December végén már tudta, hogy súlyos beteg. Az orvosok – volt tanítványai – mindenben segítették. A legjobb fővárosi központot javasolták a kezelésre, és meg is szervezték, az oda vezető utat. Türelemmel viselte a megpróbáltatást, nem akart terhére lenni környezetének. Végig öntudatánál volt. Szerencsére utolsó napjait is szeretett családtagjai között tölthette. Felesége mindvégig türelemmel és nagy szeretettel ápolta. Nagyobbik fia Lali is bármelyik pillanatban segített, ha kellett. Attila családjával együtt külföldön él, de ő és felesége Magdi is többször jöttek e pár hónap alatt, hogy megkönnyítsék ezt az időszakot számára. Utolsó napokban talán ez éltette, hogy jön Attila, s hátha még láthatja. Szerdán reggeltől csak ezt kérdezte mikor jön a kisebb fia, még egyszer együtt akarta látni feleségét a két fiával. Megadatott neki ez a pillanat, majd csendesen elment.

 

Most, összegyűltünk, hogy istenhozzádot mondjunk. Kiszakadva a hétköznapok időnként nagyon is monoton rohanásából, megállunk egy pillanatra, hogy elbúcsúzzunk Tőled. Megállunk és gondolunk Rád, és tudjuk, hogy távozásoddal szegényebbek lettünk.

 

Köszönöm sok tanítványod nevében, amit adtál nekünk, köszönöm kollégáim nevében azt, amit kaptunk Tőled.

 

Egy pedagógus addig él, míg legalább egy tanítványa él és gondol rá. Kedves Tanár Úr, Te sokáig fogsz gondolatainkban velünk lenni!

 

„Az ember annyit ér, amennyit használ.” írja gróf Széchenyi István. Tevékenységeddel sokat használtál a családnak, a gimnáziumnak, Cegléd városának.

 

Isten áldjon Kiss Lajos Tanár úr!

Lajos bátyám nyugodjál békében!

 

undefinedKálvária temető. Fotó: Volter Etelka (2022)
GPS-koordináta: 47.173752; 19.810637

 


 

Nyugdíjba ment Kis Lajos Tanár Úr


1937.március 29-én született Cegléden. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1955-ben érettségizett a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Ezután Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen tanult biológia-földrajz szakon, és szerzett 1959-ben középiskolai tanári oklevelet.

Gimnazistaként az iskola diákvezetője volt. 1957-58-ban az egyetemen demonstrátorként dolgozott. 1959-ben nevezték ki Hódmezővásárhelyre, a Bethlen Gábor Gimnáziumba tanárnak. Az itt töltött másfél év után, 1961. január 31-ével került volt iskolájába, Ceglédre. Azóta a gimnáziumban tanít. Az itt töltött 37 év alatt nagyon sok diákot tanított és nevelt becsületes emberré.

Pályája során elsősorban a biológiát tanította, ebben ért el olyan eredményt és szerzett olyan szakmai elismerést, hogy megyeszerte vettek részt a biológia tárgy országos, megyei és regionális versenyein. Különösen nagy eredményt ért el az egyetemre, főiskolákra való felkészítésben. Egyetemi előkészítő foglalkozásaira más településekről, más gimnáziumból is jártak diákok.
Tudását mindkét tárgyából folyamatosan fejlesztette, továbbképzéseken vett részt.

Folyamatosan látta el az osztályfőnöki teendőket. Mint osztályfőnökre is nagy szeretettel gondolnak tanítványai. Szigorú, mindenben következetes, fegyelmet tartó, szakmailag elismert pedagógus, több tanítványának példaképévé vált.

Évtizedek alatt a tantestület pedagógiai arculatának meghatározó személyisége volt. Tekintélyével, hozzászólásaival, tetteivel nagyban hozzájárult az iskolahírnevének növeléséhez.
1969-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett. Ennek ellenére a pedagógus pályát nem hagyta el.
Éveken keresztül volt a Városi Pedagógus Szakszervezet elnöke.
1998.augusztus 20-án tanári munkájának elismeréséül Cegléd Város Pedagógiai Díját kapta.
1959-től 1998-ig folyamatosan tanított 39 évi szolgálat után nyugdíjállományba vonult.

 

Kürti György
      ig.

 

Megjelent: A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Értesítője az 1997/1998-as tanévről. Cegléd, 1998.

 


 

39 éve a gyerekek között

 

Harminckilenc éve tanít, 38 éve Cegléden, a Kossuth Lajos Gimnáziumban, biológiát. Szigorú tanérként emlegetik volt diákjai, akik tán nem is tudják, Kis Lajos tanár urat két, saját gyermekének nevelése edzette igazi pedagógussá.

Az augusztusban átvett Pedagógiai Díj apropóján emlékezésre, a pálya felidézésére kérte lapunk a hamarosan nyugdíjba vonuló tanárembert.

- Tősgyökeres ceglédi vagyok, itt születtem, ide jártam gimnáziumba is. Az egyetlen olyan osztály voltunk akkor, akik két nyelvet tanultak, az egyik a latin volt. 1955-ben felvettek a JATE földrajz-biológia szakára, ahol 4 év alatt egyetemi diplomát szereztem.

- Hol kezdett tanítani, milyen hatással volt önre az első iskola?

- Cegléden nem volt hely, így Hódmezővásárhelyre kerültem, a Bethlen Gimnáziumban kezdtem a pályát. Ott jelentős, jó hírű tudós tanárok tanítottak akkoriban, akiknek zöme később át is ment a JATE-ra. 1961-ben aztán visszajöttem Ceglédre, s azóta itt tanítok a Kossuth Lajos Gimnáziumban, főként biológiát.

- Van pedagógiai hitvallása?

- Hogyne, a gyerekszeretet.

- Ez furcsa, önt zord, szigorú tanárként emlegetik.

- Nagyon szigorú voltam mindig. Talán csak az elődöm, dr. Tamasi József volt még nálam is szigorúbb, de azt hiszem, kell a fegyelem, kell, hogy tudja a gyerek, mit várok tőle. Én ezért nem hiszek abban, hogy a mai gyerekek neveletlenebbek. Ez nem igaz. A gyerek azt nyújtja, amit kérnek tőle. Az igaz, hogy a két saját gyerekem nevelése közben tanultam meg, hogy sokkal rugalmasabbnak kell lennem, de az is igaz, hogy velük szemben is megvoltak az elvárásaim.

- Soha nem gondolkodott azon, hogy jobb lenne a tanítás helyett tudósként munkálkodni?

- Kétszer majdnem elcsábultam. 1971-ben elvégeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, és még egyetemistaként hívtak a Lósport Vállalathoz, de végül nem mentem. A diplomamunkámat a talajtani intézetben adtam be, s akkor nagyon tetszett nekik, szívesen láttak volna munkatársként. Így utólag úgy érzem, nem bántam meg, hogy tanár maradtam, de talán kellett volna mellette tudományos munkát is végezni, ami elmaradt. Ez hiba volt.

- Hogyan értékeli, milyen munkát végzett tanárként? Sikerült megkedveltetni a biológiát a diákokkal?

- Ez nem könnyű kérdés, de ha azt nézzük, hogy közel 100 egészségügyi és ugyanannyi agrárszakember nevelődött a tanulóinkból, akkor már nem végeztünk rossz munkát. Jó kollégákkal, felszabadult légkörben töltöttem ebben az iskolában majd a fél életem. Nagyon sok jó diákom volt, ami hihetetlen szerencse egy tanár életében. Még a jelenlegi igazgatónkat is tanítottam, akire legalább annyira büszke vagyok, mint arra a több száz volt tanítványomra, ma már anyukára, apukára, akiknek a gyerekeit is taníthatom.

Az egyetlen dolog, amit nem szerettem, az az adminisztráció volt. Az soha se ment flottul, úgy féltem tőle, mint ördög a szentírástól.
- Ha újrakezdené, ismét tanítana?
- Valószínűleg igen, mint ahogy valószínűleg ugyanez a család állna mögöttem, ugyanilyen nyugodt hátteret biztosítva. Legfőképpen nekik köszönhetem, hogy mindig maximálisan tudtam az iskolára koncentrálni.

Jurászik Helga

Megjelent: Ceglédi Kék Újság. 1998. augusztus.

« Vissza az előző oldalra
A lap 0.010 másodperc alatt készült el. | Copyright 2024 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 3076899 | Ebben a hónapban: 21417 | Ma: 732 | jelenleg: 1 | Statisztika