GŐZ SÁNDOR

történelem-földrajz

1976-2006

Cegléden, 1945-ben született.

Az általános iskolát a ceglédi Táncsics Mihály Iskolában végezte. 1962-ben érettségizett Cegléden a Kossuth Lajos Gimnáziumban.

Középiskolásként a Ceglédi Vasutas Sportegyesületben középtávfutójaként sportolt. Kutató, földrajzi felfedező szeretett volna lenni. Második alkalommal vették fel a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol 1968-ban történelem-földrajz szakos tanári képesítést kapott.

A diploma megszerzése után Kőröstetétlenen tudott elhelyezkedni. A helyi általános iskolában a szaktárgyain kívül szinte mindent tanított, mellette a község kultúrházát is vezette. A kötelező 5 hónapos katonai szolgálat letöltése után, 1969 nyarától az 1973/74. tanév első félévéig Tiszacsegén tanított. (Itt ismerte meg feleségét, házasságukból két gyermek született.) Ezt követően először Cegléd külterületén, az ugyeri általános iskolában dolgozott, majd volt kollégiumi nevelőtanár és személyzeti vezető a ceglédi ipari iskolában.

undefined Gőz Sándor könyvbemutatót tart az öregdiák egyesület közgyűlésén (2011.május 21.)1976-ban lett a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanára. Itt mindkét tantárgyát tanította, 7 alkalommal osztályfőnöki megbízást teljesített. 1980-tól tanítványaival, történelemből, majdnem minden évben részt vett az OKTV-versenyeken. Öt diákja jutott be a döntőbe (2., 3., 5., 11. és 29. helyezettek voltak). 1986–1995 között a gimnázium ezzel az eredménnyel, az országos listán történelemből, a 4. helyezést érte el. 1989 és 1991 között tagja volt az OKTV bíráló bizottságának. Tanulói a városi és a megyei versenyeken is dobogós sikereket értek el. Éveken át volt a történelem munkaközösség vezetője. 15 éven keresztül érettségi elnöki megbízatásokat kapott, többször irányította az egyetemi hallgatók gyakorlatát is.

A tanításon kívül sok mindennel foglalkozott. Az 1970-es években munkásőr, KISZ-vezetőtanár, a Dél-Pest Megyei Munkaügyi Döntőbíróság elnöke volt. A 80-as években pártvezető és tagja volt az iskolai érdekvédelmi bizottságnak. 2002 és 2006 között városi önkormányzati képviselőnek is megválasztották. Szervezte az Országjáró Diákok Körét (ODK), túrákat vezetett. 30 éven keresztül szervezte és vezette a gimnázium Kossuth-vetélkedőjét.

2004-ben vonult nyugdíjba, de 2006 június végéig teljes óraszámban tanított. (Ekkor szűnt meg közalkalmazotti jogviszonya.)

1988-tól kutatta a Kossuth Gimnázium történetét, amelyből több kiadvány született. Sajnos a gimnázium 1918 utáni történetét, bár dolgozott rajta, már nem tudta megírni.

Életének 82. évében 2025.szeptember 25-én rövid, súlyos betegségben csendesen elhunyt. A ceglédi Református öregtemetőben, 2025.október 3-án (péntek) helyezték örök nyugalomba. A Kossuth Gimnázium közössége nevében Volter Etelka tanárnő köszönt el Tőle.

Elismerései:

Kiváló Munkáért kitüntetés (1987), Pest Megye Szolgálatáért Díj (2006)

Publikációk:

Rendszeresen jelentek meg helytörténeti írásai a helyi időszaki kiadványokban: Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör értesítője, Ceglédi Hírlap, Ceglédi Kék Újság, Ceglédi Panoráma, Ceglédi Hírmondó.

Önálló művei:

1.A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium alapításának története 1889-től 1899-ig. Cegléd.1998.41 p.(Centenáriumi füzetek)

2.A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium építése és működése alapításától 1904-ig. Cegléd.1999.87 p.(Centenáriumi füzetek)

3.A gimnázium története 1904-től 1918-ig. Cegléd,2011. 263 p. (Centenáriumi füzetek)

Felhasznált irodalom:

- A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium értesítője a 2005/2006-os tanévről. Szerk. Kürti György. Cegléd.2006. p.6-7.

- Kürti György - Mezeiné Kónya Terézia: 125 tanév írásban és képekben : A Ceglédi Kossuth Gimnázium története. Cegléd. 2026.

- Vincze Beatrix: Tanári életutak a 20.század második felében. Bp.2018. p.70-83.

VOLTER ETELKA tanárnő búcsúztatója

Kedves Sanyi!

Kollégáim és volt gimnazista társaim nevében búcsúzom Tőled. Értetlenül állunk itt a ravatalodnál, mert nem hisszük el, hogy veled is megtörténhetett, hogy fogást talált rajtad a halál, rajtad, aki annyi nehézségen verekedted át magad, annyi küzdelmet vívtál életedben. Rád mindig számíthatott a családod, számíthattak a kollégáid. Ahol kellett, ott voltál és segítettél. Az állandó tevékenykedés jellemezte egész életedet.

A gimnáziumban érettségiztél 1962-ben, majd pedagógusi pályádat Tiszacsegén kezdted, ahol megismerkedtél Rózsikával, a feleségeddel. Később Cegléden az ipari iskolában is tanítottál, majd 1976-tól harminc éven át a gimnázium tanára voltál, innen mentél nyugdíjba 2006-ban. Igazi Alma Materként tekintettél az iskolára. Először inkább földrajzot tanítottál, majd fokozatosan tevődött át a hangsúly a történelemre. Biztos szaktudásod és a gyerekek szeretete miatt voltál sikeres tanár. Az egy órán használt írásvetítő fóliák számában biztosan te vagy az örökös bajnok. Sok tanítványodat készítettél fel versenyre, sőt nem csupán a saját tanítványaidat, hanem bárki mást is. Ha valakiben megláttad az érdeklődés szikráját, önzetlenül, időt és energiát nem sajnálva foglalkoztál vele. A harminc év alatt hat osztálynak voltál osztályfőnöke, de tanítani biztosan ezernél is jóval több diákot tanítottál.

Gimnazista koromban találkoztam veled először. Számomra is hihetetlen, hogy már 48 éve ismerlek. Nem tanítottál, csupán érettségi előtt egy hónapra vetted át az osztályunkat, amikor Gergő bácsi [Szűcs Gergely] balesete miatt történelemtanár nélkül maradtunk. De ezt is megoldottad, az ismeretlen osztályt sikeresen leérettségiztetted.

Amikor kollégaként a tantestületbe kerültem, szívesen vontál be mindenféle tevékenységbe. Voltunk egymás kísérőtanárai osztálykirándulásokon, de kerékpártúrára is vittünk együtt osztályokat, különösen a kisgimiseknek szerveztél programokat. Többször mentünk együtt gyalogtúrára. Úgy ismerted a hegyeket, mint a saját tenyeredet. Ezekre az utakra fiadat is elhoztad, akinek sikerült átadnod az általad is kedvelt tevékenységek szeretetét. Iskolába biciklivel jártál, és tudom, hogy nagyon szerettél motorozni. Számtalanszor tetted meg a Cegléd-Tiszacsege utat motorral, még ha időtlen-időkig is tartott az út.

Mindkét gyerekedet tanítottam, így volt szerencsém jobban belelátni, mennyire törődsz velük. Naprakész voltál mindig abban is, mit tanulnak, miben kell esetleg segítség. Számodra a család mindennél fontosabb volt, és ez így is maradt az utolsó pillanatig.

Szeretted a kollégáidat, és ők is szerettek Téged. A legjellemzőbb, hogy nagyon jókat lehetett Veled beszélgetni. Nem egyformán láttuk a világot, de Veled még vitatkozni is jó volt, mert soha nem sértődtél meg, nem vetted bántásnak az eltérő véleményt, hanem érveket kerestél.

Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy még meglátogathattalak a kórházban és elbúcsúzhattam Tőled. Már nagyon gyenge voltál, de megismertél. Már nem láttam a szemed sarkában azt a korábban mindig ott csillogó huncutságot. Soha nem felejtem azt az utolsó kézfogást. Tisztában voltál a betegségeddel, tudtad, hogy innen már csak egy irányba vezet út.

Kedves Tanár Úr, kedves Sanyi! Nagyon sokan, nagyon jó szívvel őrizzük meg emlékedet. Legyen Neked könnyű a föld. Isten Veled. Nyugodj békében!

« Vissza az előző oldalra