Naptár
|
GIBA ISTVÁNfizika-kémia 1965-1967, 1971-1988 Tanár Úr Épp 40 évvel ezelőtt találkoztam vele először nyolcadikosként a gimnázium nyílt napján. Fizika órát tartott az akkor végzős osztályban. Leginkább derűs, nyugodt természete maradt meg bennem. Bekerülve a gimnáziumba természettudományos érdeklődéssel cseppet sem vádolható osztályunknak ő lett a tanára fizikából és kémiából is. Ha érettségi után találkoztunk, s a diákkorunkban megszokott „csókolom tanár úr”-ral köszöntöttük, következetesen „kezét csókolom”-mal válaszolt, így adva meg a tiszteletet az akkor már felnőttnek tekintett lányoknak. Tanárként volt iskolámba kerültem vissza, így néhány évig kollégák is lehettünk. Igazgatóhelyettesként, „kisfőnökként” ő látogatta meg először egy fizikaórámat. Vezetőként, kollégaként mindig segítőkész volt. Szívesen jött el az osztályunk találkozóira is, de öt évvel ezelőtt már panaszkodott egészségi állapotára. A legutolsó találkozónkra már nem tudott eljönni, akkor már tudtuk, hogy nem találkozunk többet ebben a földi életben, s hamarosan kaptuk a hírt: Pista meghalt. Kedves Tanár Úr, kedves Pista! Isten veled, nyugodj békében! Volter Etelka
2016. november 19-én pénteken vettek végső búcsút Giba Istvántól a gimnázium volt tanárától és Cegléd város korábbi alpolgármestertől. „Az ómalom holt karjai között a szél megállt kevélyen, aztán ottmaradt egészen – semmit se tud már hajtani. Akárha percre is megáll a szél: örökre semmisül meg, a szív dobogni percre szűnhet – de az is végleges halál.”
Tisztelt Gyászoló Család, Gyászoló Gyülekezet! Kedves István!
Baranyi Ferenc örökbecsű sorai segítettek át azon a nehézségen, hogy megfogalmazzam a felfoghatatlant, a megmásíthatatlant, a visszafordíthatatlant: eltávozott közülünk Giba István alpolgármester úr, igazgató úr, tanár úr, az én atyai jó barátom. „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk” – írja Márai. A Te szolgálatod most véget ért, csak – ahogy katonásan mondják – egy másik szolgálati helyen végzed ezentúl áldozatos munkádat. A tucatnyi esztendő, amelyet együtt töltöttünk – először a Gimnáziumban majd a Városházán - nem múlik el nyomtalanul. Emberséged, szerénységed, vidámságod, jó kedélyed itt marad közöttünk, s mi jó szívvel gondolunk rád mindig. De Juhász Gyula szavaival: „Az üdv, a rózsa, a boldog majális Mind, mind ígéret, mely nem teljesül. Könnyezve vár a korai halál is: A sírok ormán késő a derű.”
„ A múló évek, az idősebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni az élet sok fáradtságát, fájdalmas vesszőfutásait.” – olvasom tovább a „Füves Könyvet”, s mintha csak rólad szólnának e sorok. Mert Te, az évek múlásával tapasztalataidból rendszert tudtál alkotni, és példát adva így élted az életed közöttünk, s így jutottál el abba a kegyelmi állapotba, hogy korelnökként vezethetted az új képviselő-testület alakuló ülését. Köztisztviselőként ugyan nem tekintett rád a hivatalos nómenklatúra, ezért azt mondhatjuk, hogy úgy éltél közöttünk, mint fehérek között egy európai. „Mély gyászban szerető, s barát A sír kövén hasztalan ostromol: A vég óra hatalmai A vágyó szem elől elviszik a jelest!” - mondja Vörösmarty.
Én – hogy valami személyeset is megemlítsek – mindig csodáltam a természettudományos végzettségedhez méltó ékesszólásodat. Igyekeztem volna a nyomdokaidba lépni tétova mondataimmal, de sehogy sem sikerült. Azután rájöttem, hogy tőled tanulni érdemes és lehet is, a fennkölt fogalmazást, a gondolatíveket, az emberi,- és szépen szerkesztett, már-már művészi szabályosságot. Azonos végzettségünk, hasonló érdeklődésünk, egyforma gondolkodásunk, közös munkánk magyarázza az én ragaszkodásomat, s a Te barátságodat. Te nagyon is érteni fogod hát, ha rövidre fogott beszédem végén még egy gondolat erejéig visszakanyarodom a csalhatatlan érzékű költőhöz, aki a sebész késének pontosságával metszi a papírosba az élet esszenciáit: „A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Búcsúzom hát, azok nevében is, akik most némán fejet hajtva itt vannak velem: egykori munkatársaid, kollégáid, vezető társaid, és a Képviselő-testület nevében is.
„Sokkal tartozom neki, mert kissé érettem is halt meg, az én becsületemért és emberi rangomért is. Ezért a fejfájára ezt írom: Ismerte az emberi élet értelmét: a részvétet és a becsületet.”
Drága Pistám! Nyugodj békében!
Cegléd, 2016. november 19. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A lap 0.008 másodperc alatt készült el. |
Copyright 2024 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo A látogatók száma 2015.02.16-tól: 3103811 | Ebben a hónapban: 48329 | Ma: 440 | jelenleg: 7 | Statisztika |