Naptár
|
WOLF LAJOS *
vallástan (evangélikus)
1931-1942
A Magyarországi Evangélikus Egyház egyik legnagyobb tekintélyű püspöke. Kitűnően beszélt németül, svédül, dánul, norvégul, angolul és izlandiul.
II. József által Németországból a Bácskába telepített családból származott, eredeti családneve Wolf volt. Édesapja Wolf Artur kántortanító, édesanyja Steinmetz Paula. Torzsán született 1901. febr. 16-án. A torzsai népiskolai évek után 1912-ben a legközelebbi középiskolában, az államilag segélyezett újverbászi községi gimnáziumban tanult tovább. Az I-III. osztály elvégzése után a szülők a gyermeket a hadieseményektől távol eső, színvonalasabb iskolába küldték a teljes internátusi ellátást adó bonyhádi evangélikus főgimnáziumba. Wolf Lajos 1915-1920 között itt végezte el a IV-VIII. osztályt. A Világháború, a Tanácsköztársaság, a Spanyolnátha ellenére 1920 júliusában „jó” eredménnyel érettségizett.
1920-1924 között a soproni Teológiai Akadémián, illetve a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Sopronba kihelyezett Evangélikus Teológiai Karán tanult tovább. 1924. okt. 5-én szentelték lelkésszé. Ezt követően svédországi ösztöndíjban részesült. Észak-Európát járva megtanulta a svéd és az angol nyelvet, megismerte a dán népfőiskolai mozgalmat, valamint a finn evangélikus egyház szociális tevékenységét. Hazatérése után Balassagyarmatra helyezték missziós lelkészi szolgálatra, majd kápláni beosztást kapott Mezőberényben, illetve 1931-től Cegléden, ahol megválasztották parókus-lelkésznek Törteli Lajos utódjaként. Itteni egy évtizedes működését elismerés kísérte: megbízták egyházmegyei bizottsági feladatokkal, rövidesen megválasztották a Pesti közép-egyházmegye esperesének. A ceglédi gimnáziumban 1931-42-ben vallástan tanár. Felkészültsége és lelkiismeretes szolgálata révén tekintélye egyre nőtt, úgyhogy 1941-ben a budapest-kelenföldi gyülekezet egyhangúlag meghívta lelkésznek, utódja H. Egyed Aladár lett. 1945-ben - Raffay Sándor püspök nyugdíjba vonulásakor - a Deák téri lelkészi állást töltötte be, s hamarosan a dunántúli egyházkerület püspökévé választották meg. Wolf Lajos esperesi, püspöki megnyilatkozásai erkölcsi nagyságát, hazafiasságát, demokratikus gondolkodását bizonyítják. Nyíltan bírálta a Horthy-korszak neofeudális légkörét. Német anyanyelvű magyarként aggodalmát fejezte ki a volksbundisták erőszakos szervezkedésével kapcsolatban, kijelentvén: „a felelőtlen irányítás mellett hazai németségünk elveszti világos látását”. 1944. március 19-e után, a német megszállás hatására a Wolf családnevet tüntetőleg azonnal „Ordass-ra” változtatta. Svéd nyelvtudása révén szoros kapcsolatot tartott a zsidókat mentő Raoul Wallenberg köreivel. Szálasi nyilasuralmát (1944. október 16.) követően a svéd követség tanácsosát, Waldemar Langlet-et elkísérte Serédi Jusztinián esztergomi érsekhez azzal a kéréssel, hogy a bíboros követelje a „Nemzetvezető Testvér”-től a zsidók üldözésének, deportálásának a megszüntetését. 1945-ben felhívta a figyelmet a szomszédos államokban felerősödő magyargyűlöletre. Tiltakozott a német anyanyelvűek kollektív megbüntetése és kitelepítése ellen. Figyelmeztetett a pánszlávizmus újjáéledésére és a szlovák-magyar lakosságcsere brutalitásaira. Felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a balra tolódó hazai politikai pártok megbélyegzésekkel lejáratják történelmi egyházainkat. Ordass püspök 1947-ben öthónapos külföldi körútra indult. Felkereste a svájci, a svéd, a finn, a dán és az amerikai testvéregyházakat. A szíves fogadtatást jelzi, hogy több külföldi egyetem díszdoktorrá avatta, továbbá az, hogy természetbeni és pénzbeni adományokkal halmozták el a magyarországi evangélikus egyházat. Az Egyesült Államok egyházi közösségei öt éven át, évente 250 ezer dollár támogatást ajánlottak fel. 1948-ban megérkezett az első küldemény a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. Az 1848-as forradalom centenáriumán a bonyhádi gimnáziumban - a Kossuth és Petőfi mellszobor avatásakor tartott ünnepi istentiszteleten - Ordass püspök határozottan kifejtette álláspontját az egyházi iskolák államosítása ellen. E nyílt szembehelyezkedésnek súlyos következményei lettek.
1948. augusztus 24-én házi őrizet alá helyezték, amit rövidesen feloldottak, azonban szeptember 8-án letartóztatták és az akkor divatos, - „az ország devizagazdálkodását sértő bűncselekmény” koholt vádja alapján báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel és Varga Sándor egyetemes főtitkárral bíróság elé állították. Ordass Lajost kétévi fegyházra és további ötévi hivatalvesztésre ítélték. Büntetését Budapesten, Szegeden és Vácott töltötte. 1950-ben szabadult. A Magyarországi Evangélikus Egyház Külön Bírósága 1950. április 1-én - az állami ítélet alapján - püspöki hivatalából való elmozdításra ítélte. 1956. október 5-én a Legfelsőbb Bíróság „bűncselekmény hiányában” semmisnek nyilvánította az 1948. évi elmarasztaló ítéletet, október 8-án pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyetemes Bírósága is hatálytalanította a korábbi egyházi ítéletet; Ordass Lajost rehabilitálták. 1956. október 31-én, Dezséry László lemondása után, a Déli Evangélikus Egyházkerületet irányította, püspöki minőségben. 1957 nyarán a magyar egyházat képviselte a Lutheránus Világszövetség Minneapolisban (USA) tartott gyűlésén, ahol őt a Világszövetség alelnökévé választották. Ezt a „rossz pontot” itthon azzal tetézte, hogy nem teljesítette az Állami Egyházügyi Hivatal azon követelését: helyezze vissza az egyház „kulcspozícióba” a szocialista állammal együttműködő „békepapokat”. Újabb hajsza indult Ordass ellen; 1958. június 24-én ismét eltávolították az egyházkerület éléről. A kényszerű leváltás után rövidesen nyugdíjazták, és a papi szolgálattól is eltiltották. Ezután haláláig visszavonultan élt Budapesten. Több rangos egyetem választotta tiszteletbeli doktorai sorába, az Evangélikus Világszövetség alelnökévé (minneapolisi nagygyűlésén 1957 nyara), majd az elnökség tiszteletbeli tagjává (Helsinki, 1963) választotta. Az allentowni egyetem (Pennsylvania, USA) 1947-ben, a reykjaviki (Izland) egyetem 1971-ben tiszteletbeli doktorává avatta.
Aktív évei alatt kiterjedt publicisztikai tevékenységet folytatott. Cikkei hazai és külföldi egyházi folyóiratokban jelentek meg. Ezek legteljesebb gyűjteménye: Válogatott írások (Bern, 1982) és Önéletrajzi írások I-II. (utószóval, válogatta Szépfalusi István, Bern, 1985, 1987).
Budapesten hunyt el 1978. aug. 14-én.
1990. április 30-án a kormány nevében az igazságügy miniszter (dr. Kulcsár Kálmán) ünnepélyesen megkövette Ordass Lajos özvegyét. 2000-ben a Magyar Köztársaság a „Magyar Örökség Díj” adományozásával fejezte ki tiszteletét.
Irodalom: Ev. Naptár (1957); Kolta László: A bonyhádi gimnázium 1918-1919. tanéve (Művelődés 1969. május, Szekszárd); Útitárs (1985, 1986); Fabiny Tibor: Az evangélikus egyház. A magyar protestantizmus 1918-1948 c. kötetben (Bp. 1987); Hanák Tibor: A hatalom anatómiája (Irod. Újság, 1987. 4. sz.); Surányi Dezső: O. L. evangélikus püspök nehéz élete (A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeum-Baráti Kör Értesítője, 1989); Terray László: Nem tehetett mást (Bp. 1990); Kolta László: A bonyhádi Petőfi Sándor gimnázium - Iskolák a múltból (Bp. 1991); Ordass Lajos: Akikkel az úton találkoztam (Bp. 1996); Horanyec László: Egy ember az örökkévalóságnak - interjú Szépfalusi Istvánnal (Népszabadság, 1998. április 22.); Kolta László: Bonyhádi arcképek (Bonyhád, 2000).
K.T.
|