Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. - Holnap Cecília napja lesz.

Naptár

VELKEY PÁL

matematika-fizika

1955-1991

undefined A gimnázium tanári folyosóján, a falon látható az összes, ebben az iskolában tanított vagy jelenleg is tanító tanár arcképe. Közülük négy fénykép alatt a Velkey név szerepel. Az édesapa Velkey János 1919-től haláláig 1945-ig tanított iskolánkban. A 10 gyermekkel megáldott pedagóguscsalád három tagja is a gimnáziumunk tanára volt, az 1900-as évek második felének meghatározó pedagógusai voltak. Imre bácsi három évvel ezelőtt ment el. Ez [2007] év január 11-én a másik kollégánk, a tíz gyermekekből kor szerint a nyolcadik távozott közülünk. Meghalt Velkey Pál tanár úr, Pali bácsi, ahogyan kollégái, diákjai nevezték.

1929.február 9-én született Cegléden. Itt végezte elemei iskoláit, majd a Kossuth Gimnázium tanulója lett. A nyolc évfolyamból hatot végzett itt. A hatodik osztályt már osztályozó vizsgával fejezte be, hiszen a front elől a család Németországba menekült, ahol az édesapa meg is halt. Ceglédre visszakerülve a legfiatalabb Velkey gyerekek pedagógus árvákként Kecskemétre nevelőotthonba kerültek. Velkey Pál ezért 1949-ben Kecskeméten a Katona József Gimnáziumban érettségizett.

1953-ban Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi karán szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet.

Összesen két munkahelye volt. Tatabányán a gimnáziumban 1955-ig, majd a ceglédi Kossuth Gimnáziumban 36 éven át a nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig tanított.

Csendes, halk szavú tanár volt. Diákjainak nagy türelemmel tanította a matematika és a fizika tárgyat. Több alkalommal volt osztályfőnök. Tanítványai szerették, tisztelték, hiszen tőle mindig az emberséget, a megértést, a jóra való nevelést kapták. Megértette a fiatalokat és tudta, hogy csak a tiszta erkölcsi értékeket szabad közvetíteni diákjainak. Nyugdíjasként nagy örömöt szereztek neki az 1965-ben érettségizett osztályának diákjai azzal, hogy tanári diplomája átvételének 50. évfordulóján a városházán köszöntötték.

Talán a matematikát jobban szerette, de pedagógus pályafutásának nagyobb részében a fizikát tanította. A fizikum (ahogyan ő nevezte a fizika előadótermet és a tanári dolgozót) meghatározó egyénisége volt. Évtizedek alatt fizikatanárok sora nőtt fel mellette. Bölcs tanácsaival segítette kollégái munkáját. A tanári karban is megbecsült kolléga volt. Soha senkit meg nem bántott, minden kollégájának csak segíteni akart. Rossz szót sohasem hallottunk Tőle. Mindig csak adott önzetlenül, segített, támogatta a rászorulókat. Tapintatosságával, jóságával példát mutatott kollégáinak. Nyugdíjas éveiben sem szakadt el a gimnáziumtól, amíg tehette, bejött a rendezvényekre. Előszeretettel vett részt az éneklő osztályok bemutatóján. Két évvel ezelőtt 2004-ben még részt vett a tantestület Kárpátaljára szervezett tanulmányi kirándulásán. Örömmel sétált Munkács régi városrészének utcáján, abban a városban, ahol egykoron édesapja tanult.

Dr. Kürti György
igazgató

Velkey Pál tanár urat 2007. január 19-én a családja (felesége, három fia, menyei, 12 unokája) és a kiterjedt Velkey rokonság mellett volt diákjai és tanár kollégái kísérték utolsó útjára a Kálvária temetőbe.

A gimnázium nevében Tűri László egykori kollégája búcsúzott tőle:

„Volt egy ember. Járt, megállt, szétnézett,
aztán azt mondta: Körtefa vagyok,
S gyökere lett a föld, dereka a magasság,
lombja az ég…”

Tisztelt Gyászoló Család!

Drága Pali bácsi!

undefined József Attilát idéztem az imént, mert nekem Te voltál a körtefa. Bár tudom, hogy nem szeretted a magasztos szavakat, mégis mondom, hogy erős gyökerekkel álltál e földön, egyenes derekad, sokoldalú tudásod a magasba röpített, s most az égi lombozatból tekintesz ránk.

Három évtizede már, hogy először találkoztunk, s Te lelkesen fogadtál, mondván, hogy „végre egy fizikus, aki fizikát akar tanítani”.

Az elsők között hívtál meg bennünket a családodhoz – s ez nagyon jól esett -, ettől kezdve mintha rokoni szálak fűztek volna össze bennünket, én atyai jó barátomként tiszteltelek, Te pedig kitüntettél az őszinte barátságoddal.

Együtt alakítottuk a „fizikum” szellemét a Gimnáziumban, megidézve a nagy elődöket: Piros Kálmán bácsit, Szeleczky Miska bácsit, akik nagy-nagy alázattal végezték az ifjúság matematikai és természettudományos műveltségének gyarapítása.

És most már Te is ott vagy közöttük, a hallhatatlanok között. Tanítványaid, kollégáid, barátaid emlékébe kitörölhetetlenül beleírtad magad, a halk szavú, szeretetre méltó és mindenkit szerető, nagy tudású és emberséges tanár. Te minden gyerekben megláttad a jót, a legnagyobb elmarasztalásod is megállt a „betyár” jelzőnél.

Bennünket, kollégáidat lenyűgöztél a tudásoddal, a sporthoz, zenéhez való kötődéseddel, szerénységeddel, tapintatoddal. Igen a tapintat, amely Márai szerint ”…több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen becsesebb, mint a jóság… Az a fajta gyengédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, mégis nélkülözhetetlen, olyan, mint valami csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban.”

Drága Pali bácsi!

Meglátogatni készültünk éppen, hogy beszámoljunk az unokáink érkezéséről, a Foucault-inga kísérletünk előkészületeiről, de mint Leonardo óta tudjuk: „a természet nem szegi meg törvényét”. Figyeld hát onnan fentről, az égi lombozatból, hogyan sugározzuk vissza azt a szeretetet, amelyet Tőled kaptunk.

Búcsúzni nehéz. Az elköszönést megfogalmazni még nehezebb. Én Hemingway könyvéből választottam a következő néhány sort:

„Senki sem különálló sziget;
minden ember a kontinens egy része,
a szárazföld egy darabja;
ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb,
éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;
minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól.”

Nyugodj békében!

Megjelent: A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium értesítője a 2006/2007-es tanévről. Cegléd, 2007. 14-16.p.

Kálvária temető. Fotó: Volter Etelka (2022)
GPS-koordináta: 47.174255; 19.809831

« Vissza az előző oldalra