Ma 2024. október 30. szerda, Alfonz napja van. - Holnap Farkas napja lesz.

Naptár

VELKEY IMRE

magyar-latin

1945-1980

undefined 1918.december 20-án született Mezőberényben. Nagy múltú pedagógus családból származott, ük- és dédapja is tanító volt. Édesapja Velkey (Velker) János 1919-1946-ig a gimnázium földrajz-történelem szakos tanára. Édesanyja Hegedűs Mária. A 10 Velkey testvér közül öten lettek tanárok: Imre mellett Pál és András is a ceglédi gimnáziumban tanítottak.
1951-ben kötött házasságot Péter Katalinnal, akinek tanára, sőt osztályfőnöke is volt a gimnáziumban. Négy gyermekük született, közülük ketten szintén a pedagógus pályát választották.

A középiskolát Cegléden végezte el, 1928-től a gimnázium tanulója. Diákévei alatt az önképzőkör elnökeként tűnt ki társai közül. Mindig nagy tisztelettel emlékezett tanáraira: dr. Simon Lászlóra, aki osztályfőnöke volt, Újvári Ferencre, dr. Rorák Imrére és Sárkány Józsefre.
1936-ban jeles eredménnyel végezte el a gimnáziumot. Ugyanekkor a nagykőrösi református Arany János Gimnáziumban görög nyelv és irodalomból kiegészítő érettségi vizsgát is tett.
A középiskola után felvették a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Itt Pais Dezső nyelvész is tanította, aki 1912-1919-ig a Kossuth Gimnázium tanára volt.
1941-ben kapta meg magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelét. 1941. július 25-től, első munkahelyén az újvidéki Állami Fiúgimnáziumban először helyettes tanárként, majd 1943. július 31-től rendes tanárként tanított.
1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített.
Újvidékre már nem mehetett vissza, így 1945. június 24-én a ceglédi Állami Kossuth Lajos Gimnáziumba jelentkezett szolgálatra.
1945 szeptembere óta 35 évig tanított itt teljes óraszámban. Nyugdíjba vonulása után óraadóként dolgozott a gimnáziumban. A felnőttek oktatását is szívügyének tekintette, éveken át a levelező tagozat vezetését is vállalta. 1946-ban érettségiztetett először, 1991-ben 73 évesen utoljára. Kilenc osztálynak volt az osztályfőnöke. Tanári pályája során számos egyéb területen is tevékenykedett: a cserkészcsapat parancsnoka, szónokverseny meghirdetője, az önképzőkör és az irodalmi színpad vezetője, a Kárpáti Aurél Asztaltársaság tagjaként a helyi irodalom lelkes közvetítője. Az egyik utolsó pedagógus-értelmiségi, aki a népművelést is feladatának tekintette.
A nehéz történelmi időkben humanista értékeket képviselve mutatott példát mindenkinek. 1956-ban nemzetőrnek jelentkezve is a diákjaiért érzett felelősség vezérelte az események fősodrába.
„Tanár volt. Hivatásáért rajongó, született pedagógus. Országosan ismert. Nemzedékek tanítója. Egyéni hangulatú irodalomóráit, ízlést, szemléletet alakító, értéket teremtő, közös beszélgetés jellemezte, amelynek a tanuló cselekvő részese lehetett, vitatkozhatott, partnerként érvelhetett. A művelt, szaktárgyait szerető, diákjait tisztelő, megbecsülő nevelő, a tananyagon túl, egyéniségével hatott. Magyar tanár volt: nem csak szakja szerint, hanem érzéseiben is, a magyar táj, a magyar föld szerelmese.” – így emlékezett vissza rá egyik kollegája.
Egykori tanítványai közül többen az irodalom óráin szerzett élmények hatására lettek kiváló előadóművészek, főiskolai, egyetemi tanárok.
A jó tanár legfontosabb tulajdonságának a jó idegzetet, a hivatástudatot, az ifjúság szeretetét, a saját gondolatok átadását és az önismeretet tartotta. Németh Lászlót idézve vallotta: „Nincs rosszabb, mint a humortalan tanár.” Diákjai évtizedek múlva is olyan pedagógusként emlékeztek rá, aki nem csak tanított, hanem nevelt is, kedves jelszavának megfelelően: Honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere. (Becsületesen élni, senkit meg nem bántani, mindenkinek megadni a magáét!)
1965-ban megkapta az Oktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést.
A tanári hivatás legnagyobb elismerését, a tanítványok szeretetét, végig érezhette hosszú pályafutása alatt. Volt diákjai még életében a magyar és a történelem tantárgyból legjobb eredményt elérő tanulók jutalmazását célul kitűző alapítványt nevezték el róla.

1980. szeptember 30-tól nyugdíjas tanárként, még 11 évig aktívan dolgozott.
1991 után napjainak nagy részét a 2000 kötetes könyvtárának gondozásával, a családban született 13 unokával és kertészkedéssel töltötte.
1993. május 8-án a városalapítás 629. évfordulóján díszpolgári címmel ismerték el 46 évi pedagógusi munkáját.
1996-ban a Cegléd ’65 Alapítvány első díjazottjaként vehette át a gimnázium legkiválóbb tanárainak járó aranygyűrűt.

Életének 86. évében 2004. január 3-án csöndesen elhunyt. Január 9—én a római katolikus egyház szertartása szerint a Kálvária temetőben helyezték örök nyugalomra. A gimnázium nevében Tóth-Czifra Mihály, a gimnázium ny. igazgatója búcsúzott el tőle.

A gimnázium 2009. március 21-én – halálának 5. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés keretében – a II. emeleten található 213. tantermet Velkey Imréről nevezte el.

undefined Kálvária temető. Fotó: Volter Etelka (2022)
GPS-koordináta: 47.174521; 19.809533

« Vissza az előző oldalra