RORÁK IMRE DR.

latin-görög-magyar

1901-1933

undefined 1871.április 18-án született Túr-Terebesen, Ugocsa megyében.
A szatmári királyi főgimnáziumban érettségizett 1889-ben, majd a budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait. Görög-latin-magyar-szakos tanár. Bölcsész doktori címét 1899-ben szerezte meg. Tanári pályafutását 1895-ben a szabadkai községi főgimnáziumban ideiglenes helyettes tanárként kezdte, 1900-ban rendes tanárnak nevezték ki. Szabadkán együtt tanított Kosztolányi Dezső édesapjával. Az ifjú Kosztolányi, aki akkor az iskola diákja volt naplójában meg is emlékezett róla.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1901. július 17-én a “czeglédi állami főgymnáziumba” nevezte ki a latin-görög tanszékre rendes tanárnak.
„Kitűnő pedagógus, nagyszerű előadó volt. A legunalmasabb nyelvtant is olyan hasonlatokkal tudta magyarázni, hogy magával ragadta a hallgatóságát. Rendezett gondolatmenet, világos okfejtés jellemezte előadásait. Szangvinikus alkat volt, aki könnyen dühbe jött, de ugyanolyan gyorsan elnézést is tudott kérni. Rendkívül mértéktartó, jó ítélőképességű, nagy tudású ember volt. Szigorúsága ellenére nagyon jó humora volt, amiből lehetett, viccet csinált hallgatósága nagy örömére. Igazságos, objektív pedagógus volt, aki közszeretetnek és köztiszteletnek örvendett.” - így emlékezett rá vissza dr. Zakar József, az egykori tanítvány.
1908-ban a vallás és közoktatásügyi miniszter az iskolát gyakorlati tanárképzésre jelölte ki, Rorák tanár urat vezetőtanárrá nevezte ki. 1913-tól külön foglalkozást indított a kiválóbb tehetségű tanulók számára. 1924-ben munkáját középiskolai igazgatói cím adományozásával ismerték el. Ries Ferenc igazgató halála után 1927-ben néhány hétre az igazgatói teendők ellátására kapott megbízatást.
A tanításon és az osztályfőnöki megbízatáson kívül számos egyéb feladatot is ellátott. Először, mint a legfiatalabb, ő volt a “tanácskozmányi jegyző”, két tanéven át tandíjkezelő, a segélyező egyesület titkára, a philológiai szertár őre. A főgimnázium tantestülete által alapított Czeglédi Szabad Lyceum titkára, később pénztárnoka.
Iskolán kívüli tevékenysége: a Czeglédi Kaszinó igazgatója, a “Hangya” czeglédi fogyasztási szövetkezet igazgatósági tagja, római katolikus egyháztanácsnak és a Turini Százas Küldöttségnek is tagja. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület rendes majd választmányi tagja, a Budapestvidéki Tanári Kör titkára.
Sokoldalú ember volt. A tanítás mellett kiemelkedő irodalmi és tudományos tevékenysége is. Számos, a latin nyelvvel foglalkozó tanulmánya jelent meg a szabadkai, ill. a ceglédi értesítőkben. Az általa írt tankönyveket használták az ország gimnáziumaiban.
Gyakran írt elbeszéléseket a Magyar Szemlébe és egyéb budapesti lapokba. A „Hazatérés” című elbeszélésével megnyerte az Országos Pázmány Egyesület 100 forintos pályadíját.
35 évi és 12 napi szolgálat után 1933. augusztus 29-én vonult nyugdíjba.
Az intézmény igazgatója, Szőnyi Sándor a következő szavakkal búcsúzott tőle a gimnáziumi értesítőben: „Most több időt tölt virágai között s veteményes kertjében. Ott zsonganak körülötte a méhek, amelyeknek szorgalmát ő egész életén át értette és gyakorolta. Spanyol könyveiből remekbe csiszolgat a maga mulatságára fordításokat s az unoka nevelésére szűkült és lágyult a hatalmas energiájú tanári erő, de vissza-visszajár közénk, mint élő biztatás, mint meleg délutáni sugár.”
1945 tavaszán felkérték a gimnáziumi tanítás újrakezdésének megszervezésére, 74 éves kora ellenére nagy örömmel elvállalta.
Házát bombatalálat érte, ezért a háború után még néhány évig egy baráti családnál lakott az Újvároson. 1948-ban Budapestre költözött lányának családjához, és itt élt haláláig, 1956-ig. A nyolcévi távollét ellenére végakarata szerint Cegléden temették el a Kálvária temetőben.
A gimnázium 2006. március 25-én – az Iskolai Emlékezet programhoz kapcsolódva – az I. emeleten található 12. tantermet dr. Rorák Imréről nevezte el.

undefined Kálvária temető. Fotó: Volter Etelka (2022)
GPS-koordináta: 47.174655; 19.809840

« Vissza az előző oldalra