Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van. - Holnap Etelka napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

PARNASSZUS

Tisztelt volt Kossuth Gimnazisták!

Amennyiben van olyan alkotásod (vers, próza, fotó, stb...), amely kapcsolatos a gimnáziummal, kérjük küldd el nekünk erre az email címre, hogy itt közkinccsé tehessük!


oldal:1/1 bejegyzés:3/3

Lénárd Ágnes: Találkozó

Lénárd Ágnes

Találkozó

Érezted-e, hogy átölel a régi pad?

Örültél-e, hogy együtt a nagy csapat?

 

Boldog voltál, ha csak néhány pillanat…

 

Egyszervolt szerelmek dobbantották-e szíved?

Megtaláltad-e egy percre elveszett hited?

 

Boldog voltál akkor, úgy hiszem…

 

Könnyek és el nem sírt bánatok fájtak-e?

Madárnyi szabadság lelkedet hívta-e?

 

Boldog voltál - tudod -, de akkor tudtad-e?

Megjelent:

MÉRHETETLENÜL - IRODALMI ANTOLÓGIA CEGLÉDI ALKOTÓK MŰVEIBŐL 2010.

Kiskun Farkas László: Souvenir ensoleillé - Velkey Imrének

Kiskun Farkas László
Souvenir ensoleillé

Velkey Imrének

  Tanár úr, kint az orgona virágzott,

s mi mormolgattuk Verlaine verseit.

Aznap a tanár úr is kisdiák volt,

mert van tavasz, mely megfiatalít.

 

  Könyvek gerincét csiklandták a fények

beviháncolva a tárt ablakon.

Szabad-e szebben álmodnunk a szépet:

boldog tavaszban a Chanson d’automne?

 

  És hány költő járt még ott a szobában!

Sully-Prudhomme is csak játszani jött.

Le vase brisé. Ma újra rátaláltam.

A régi váza csakugyan törött…

 

  Tanár úr, kint az orgona virágzott…

Az ablak mellé lép a vén a diák:

a kerti avar fonnyadt, piszkos, ázott,

és szélben sírnak az orgonafák.

 

Megjelent:

Kiskun Farkas László: Tegnapi ének. Cegléd. 1995. 22.p.

Reményi Tibor: Ceglédi álmok, Üzenet Ceglédre ’76

Reményi Tibor

Ceglédi álmok

Nagyok voltak benned az álmok

és szegények az álmodók.

A gazdag fukar volt

önzést tanult urától a paraszt.

Süket közöny vagy birtokféltés

üzte el innen a legjobbakat.

Volt mégis, aki hitte a közjót,

és épített vasútat, utat, palotát

gyárat, malmot és iskolát.

Gubody nem alkudott: villanyfényt

varázsolt a por és sár fölé

hitte, hogy több fény kell a

dölyföt őrző deszkakerítés mögé.

Voltak itt messzelátó lelkek

halálra ítélt őrült szentek

zabolátlan gazdák

nincstelen hadiárvák…

Apáink álmodtak ide

mocsaras mező helyén repülőteret

új iskolákat, törvényhatóságot,

sportpályákat és új modern templomot,

a hosszú utcákra csilingelő villamost…

Bombák tépték szilánkokra

az óriás malmot, a palotákat,

pompázó kerteket és sétányokat-

velük együtt a merész álmokat.

Más vidéken jóval kisebb város

rangos tartományi székhely

középkori terekkel, egyetemekkel,

ódon utcákon barokk házsorokkal

viruló kereskedelem, polgári kényelemmel

- mikor itt még út se volt.

Századok maradtak ki sorsodból,

a béke, öntudat és teremtő akarat

pótolhatatlan évei.

Azért néhány mag kikelt,

megfogta néhány gondolat

a sívó homokot,

hagyott itt nyomot

szépség, szellem és alkotó erő

sok fénylő lélek itt talált célt

és ide látott jobb jövőt.

"Mi dolgunk a világon?"

széthulló eszmék globális zavarában

lehet, hogy "csak" annyi:

megmaradni házunkban s hazánkban

vállalni új álmok álmodását,

s hálátlan szerepben szolgálni

tovább elvetélt álmaink városát.

 

Cegléd, 2011.05.21.

 

 

Üzenet Ceglédre ’76

"Aequam memento rebus.

In arduis servare mentem,

Non secus in bonis!"

Horatius

 

 "AEQUAM MEMENTO.....!"

 

Jó volt, kellett

ez a búcsúztató.

Antik volt tán kicsit

s akkor távoli

a horatiusi intelem,

mégis-tán öntudatlan-

vagy illő tiszteletből

magamban könnyedén elvittem.

A szép mondatfűzést-deákul

éppenhogy értettem,

a "mögöttes" messzi szót

aligha sejtettem.

 

Eggyel több-a memoriterből.

 

S majd húsz év alatt

feléledt, kigyúlt

az antik gondolat!

Akkor csak elvittem,

szokásból eltettem-

Ma: hordozom, ápolom,

küszködve vállalom.

Tán még van rá időm,

hogy..........megtanulhatom,

S egyszer tovább adhatom?!

 

Ma már mindegy, ki írta

ki küldte, ki adta?-

Egykori ceglédi tanárom,

vagy a régi római költő

vagy talán..........mindkettő?

 

"IN ARDUIS SERVARE MENTEM!"

 

Köszönöm, talán megőriztem.

Igen: voltam mélyen

messze sötétségben,

és voltam fent is

magas fényességben,

kellett az egyensúly,

hogy magamat-terhemet-lelkemet

épen megőrizzem......

 

"Légy ember, Fiam!"

 

így mondta akkor

indító búcsúzóul

a szúró-szemű Direktor.

 

A minap találkoztunk

a Gimnázium előtt,

s a beteg Direktor

szelídebb lánggal

            mint egykor

így szólt, mikor köszönt:

 

"Fel a fejjel, Fiam!

Neked

a java még hátra van....."

A lap 0.023 másodperc alatt készült el. | Copyright 2017 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 467649 | Ebben a hónapban: 10259 | Ma: 179 | jelenleg: 1 | Statisztika