Hír, program, komment

Elhunyt Garas Kálmán tanár úr

"Vándor, lábaid nyoma az út s nem más. Vándor, nincs út, az út maga a vándorlás. Vándorlásból születik az út, s visszatekintvén látszik az ösvény, melyet senki sem taposhat többé."

(Antonio Machado)

Garas Kálmán 1932. november 5-én született Kiskunmajsán egy háromgyerekes katolikus gazdálkodó családban. A csupa szív édesanyától, szigorú édesapától és a bölcs nagyapától megkapta a legfontosabb útravalót: a lelki tisztaságot és a keresztény erkölcsi alapot. Ez a hagyaték állandó erőforrás volt egész életében. Azt vallotta, hogy szüleitől nem sokat kapott, hanem mindent.

Tanulmányait a kiskunmajsai római katolikus polgári fiúiskolában kezdte, melynek szellemisége meghatározó szerepet játszott egész életében. A bajai tanítóképzőben érettségizett, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán tanult magyar-francia szakon. 1955-ben szerzett általános iskolai tanári oklevelet. Középiskolai tanári végzettségét már munka mellett szerezte meg.

1954-ben Mezőberényben kezdte meg tanári működését, olyan történelmi időszakban, amikor a keresztény szellemiség nem volt kívánatos az iskolákban. 1964-ben került Ceglédre. Először a Várkonyi iskolában tanított magyar nyelvet és irodalmat, majd 1981-től nyugdíjazásáig a Kossuth Lajos Gimnáziumban, ahol lehetővé vált, hogy az általa nagyon szeretett francia nyelvet is tanítsa. A 42 év alatt, amit a pedagógusi pályán töltött, óriásit változott a világ, de a tanár úr elvei nem változtak. Tanárnak lenni soha nem volt könnyű. Tudta, hogy nagyon fontos a szakmai felkészültség, az elhivatottság, a rátermettség, az átadóképesség. Kiváló pedagógus volt, aki sokat követelt, de sokat is adott. Magától csak a maximális teljesítményt tudta elfogadni. Minden órájára úgy készült, mintha az az első órája lenne. Precíz, pontos, lelkiismeretes tanár volt. Óráit logikusan felépítette, diákjait önálló véleményalkotásra nevelte. Nagy tekintélynek örvendő, szigorú tanár volt, tanítványai azonban évek múltán mégsem a szigorra emlékeznek, hanem arra a szellemi munícióra, amit kaptak tőle.

Pedagógusi pályáját 2006-ban Velkey Pál-díjjal ismerték el, 2008-ban pedig megkapta Cegléd város Gubody Ferenc-díját. Pályája legnagyobb ajándékának mégis azt tekintette, amikor volt tanítványai megszervezték számára a "Titokzatos francia estet" a gimnázium dísztermében abból az alkalomból, hogy 50 éve vette át tanári diplomáját.

Cegléden találta meg társát, Iványos Erzsébetet, akivel 1968-ban kötött házasságot. 1976-ban született meg Péter fiuk.

Szerény, feltűnést kerülő, sőt talán visszahúzódó ember volt. Szerette a családját, szerette a hazáját, aggódott nemzetéért. Ebben a mai felgyorsult, megváltozott világban gyakran nem érezte jól magát. Éppen ezért szívesen és hosszan beszélgetett el hozzá hasonló gondolkodású emberekkel, legyen az húszéves vagy vele egykorú. Nyugdíjas éveinek elengedhetetlen napi programja volt a rendszeres gyaloglás. Télen, nyáron, esőben, hóban mindig felkereste - ahogyan ő nevezte - a ceglédi Szajna-partot.

Újév napján kaptuk a megdöbbentő hírt… Sétáit mostantól az égi Szajna-parton folytatja.

TANÁR ÚR! Isten vele!

Volter Etelka

Garas Kálmán búcsúztatása 2018. január 12-én péntek délelőtt 10 órakor kezdődő engesztelő szentmise keretében a ceglédi Magyarok Nagyasszonya Kápolnában lesz. Ezt követően hamvait római katolikus szertartás szerint helyezik örök nyugalomra a Református Öregtemetőben.